Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
X. A krónika
A történeti tény magnevezése A regisztrálandó* tény megjelölését a krónikában pontosan, világosan, tömören és tartalmasán kell megfogalmazni. Ne legyenek benne nem konkrét általános frázisok, elmosódott kifejezések. A megfogalmazásnál lehet igealakot használni, mert az tágabb és megengedi az irodalmibb mondat szerkesztést, különösen, ha a mondat jelentős terjedelmű. Pl. "71. I. Lenin beszédet tart a dolgozó kozákok első összs' Jvetségi kongresszusán". De rövid mondatokban lehetséges /sőt előnyösebb is/ a főnevesitett forma használata. "71. X. Lenin beszéde a bőripari munkások es alkalmazottak kongreszszusán a nemzetközi helyzetről és a vrangeí elleni harcról 11 , vagy2 M A Szovjethatalom visszaállítása Szibériában", vagy "A román kormány jegyzéke a Szövjetoroszországgal folytatandó béketárgyalásokba való beleegyezéséről"* Az alapvető esemény szempontjából jelentéktelen tények megjelölésénél /pl. a tengeri exp^á\ioíónak a tenger elérése előtt szárazföldön megtett ut ja/, a másodrendű tényéknél össze lehet vonni az ilyen tényeket egy dátum alá, mely több napot felölel /"január 6-10"/. A történeti tény annotációja A krónikában regisztrált tény annotációja /vagyis lépegének az események általános menetében játszott szerepének, stb. megvilágítása/ nem kevésbé jelentős helyet foglal el benne, mint a kelet. Éppen az annotáció teszi lehetővé, hogy az események száraz, szűkszavú felsorolásában megállapíthassuk ezeknek az eseményeknek az összefüggését, logikai ós okozati egymásutánjukban tisztázzuk egyiknek a másiktól való függőségét. Az annotációban a krónika szerkesztője kifejti az általa regisztrált eseményekről véleményét, értékeli azokat; az annotáció értelmezi az eseményeket és mintegy az illető témáról folytatott tudományos kutatás tényleges konspektusává teszi. Az annotációknak ez a jelentős volta megköveteli a szerkesztőtől, hogy különös figyelmet fordítson összeállításukra, és politikailag pontos megfogalmazásukra. Ezért az annotációban nem szabad szószerinti kivonatokat közölni olyan dokumentumokból, amelyek politikai vagy ténybeli szempontból helytelenül tükrözik a történeti eseményeket. Az annotációnak világosnak és pontosnak kell lennie; ne legyenek benne hosszú körmondatok, sem feleslegesen közbevetett szavak, vagy mondatok, sem pedig olyan szavak, amelyek önmagukban semmi ujat nem mondanak. Természetesen szem előtt kell tartani azt a tényt is, hogy nem minden tényt kell annotálni, nem is mindegyiknek van szüksége rá. A krónika szerkesztője a munka folyamán maga is megérzi a különbséget a semmiféle magyarázatra nem szoruló közönséges tények és az események általános komplexumában alapvető fordulópontot jelentő tények közt, amelyek alapján jellemezni lehet a tanulmányozott jelenség fejlődésének alapvető szakaszait és bizonyos összefüggést lehet köztük megállapítani. Ezért nem kell zavarba jönni akkor, ha például egy sztrájk kezdeti -xa ait, vagy az eredményeiről szál. 0 befejező tudósítást; « ha valami 1 ,r en expardiaiór 4L, a vele kapcsolatos instrukciókról, célokról, feladatokról és e:redményekről ssólÓ tudósításokat a krónikában részletesebben fejtik ki, mint a közönséges tényeket, amelyek a*sztrájk napi eseményeiről vagy az expedíció egyes mondatairól adnak képet. Az ilyen adatok egymáshoz viszonyított aránya lehetővé teszi a krór&ka_szerkesztoje számára, hogy az annotációkban magvilá-
