Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
B. Kárpátalja papírmalmainak leírása, vízjeleik bemutatása
60 gödöt kell értenünk. Roediger Lajos a korábban említett, 1868-as utazásukról Emlékiratában 14., pedig így emlékezik vissza. „ A késő délutáni órákban értünk Zsögödre, ahol nem csak a fürdőt szemléltük meg, de az ottani papírmalomban az itatóspapír gyártását is”.Orbán Balázs azonban már nem említi meg a papírmalmot, ami valószínűleg a kötet 1869-évi megjelenésekor már nem működött. 34. Pál Antal Sándor 20. kutatásai során a zsögödi papírmalomra utaló iratokkal nem találkozott és véleménye szerint a Kőváry László által ismertetett harmadik Szeredai papírmalom nem létezett. Zsögödi, besztercei, temesvári papírmalmok működéséről és vízjeleikről érdemi adatokkal nem rendelkezem. B. KÁRPÁTALJA PAPÍRMALMAI. A történelmi Magyarország északkeleti határán elterülő ( Bereg, Ung,Ugocsa, Máramaros vármegyék) lakosainak jelentős többsége rutén-ruszin származású, görög keleti, illetve görög katolikus. A Kárpátokon túli területekkel is szoros rokoni, nyelvi, vallási kapcsolataik voltak és vannak. Ezen terület jelentős részét erdők, hegyek borítják. A hideg éghajlatú táj déli részein lehetett eredményesen földet művelni. Az erdőgazdálkodáson kívül számottevő ipara nem volt. A lakosság nehezen és szegénységben élt. A terület jelentős része a Rákóczi család birtokában volt. A szatmári béke (1612), és II. Rákóczi Ferenc birtokainak elkobzása utána császárhoz hű, külföldi és magyar főuraknak nagy területű földbirtokokat, adományoztak. A régi kegyurak között kiemelkedő szerepe volt a Széki Teleki, és az új kegyurak között megjelent a Schönborn családnak, aki 1726-ban a munkácsi és szentmiklósi uradalmakkal együtt mintegy 45 ezer négyzetmérföldnyi területet mondhatott magáénak. A magyar király 1790-be birtokaikban megerősítette őket. A kegyurak, saját érdekeiket figyelembe véve lehetőségeikhez mérten igyekeztek jobbágyaik sorsán javítani. A szegénység azonban rányomta bélyegét az egész társadalomra, annak gazdasági fejlődésére. Iskolák, közintézmények, kisebb gyárak építésével és bányák nyitásával igyekeztek e terület gazdasági életén javítani. Ez kihatott a papírkészítésre, illetve felhasználásra, a papírmalmok építésére is. Bogdán István A Magyarországi papíripar története című munkájában 5. arról ír, hogy Máramaros vármegyében Huszton, Dolhán ( Ravaszmezőn), Bereg vármegyében, Munkácson és Alsó-Hraboniczán, papírmalmok épültek az 1700-as évek második felében, és kb. az 1800-es évek közepéig, az ipari méretbe gyártott papír elterjedéséig működtek. Ez a három papírmalom nem tartozik közvetlenül Erdélyhez, lakosságának összetétele rutén / ruszin/, szlovák, román, magyar, német, zsidó, örmény származású. Területükön élő és nagybirtokokkal rendelkező főurak jelentős része szorosan kapcsolódott Erdélyhez. Mivel Kárpátalja vízjeleit eddig sem, szlovákiai sem, erdélyi kutatók nem tárgyalták, önkényesen az Erdély-i papírmalmoktól külön fejezetben, magyar papírmalmokként tárgyalom. A papírmalmok elhelyezkedését Kárpátalján a 13 .ábra mutatja. 29. DOLHA,I-II./1780e.–1858 /(Máramaros vármegye). Bogdán István könyvében 5, Máramaros vármegyében, Dolhán (Ravaszmezőn) működött papírmalom adatait ismerteti. Szerinte a dolhai papírmalom 1780 előtt-1840 után is működött, és 1780-1825 között a széki gróf TELEKI család birtokában volt. Alkalmazottjuk 1793 előtt, és 1796-1811.között Láng Ignác papírkészítő mester volt. A malom vízjeleit két csoportra lehet osztani. Az első vízjelek melyek ehhez a malomhoz köthetők 1771 – 1782 között készültek. Ekkor a ma-
