Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
A. Erdély papírmalmainak leírása, vízjeleik bemutatása
57 zését, és a most már kész papírmasszának merítését, és a merített lapnak nemez lemezekre való fordítását, a felesleges nedvességtől való kipréselését, a szárítópadlásra való kiteregetését. Késő délutáni órákban értünk Zsögödre, ahol nem csak a fűrdőt szemléltük meg, de az ottani papírmalomban az itatóspapír gyártását is. „ A Nagyenyedre való érkezéséről pedig így írt: ” Délidőre az Aranyos folyó hídja mellett eső, a két szemközt néző nyíllal átlőtt nyakú hattyúból álló címtáblájú vendégfogadóban kötöttünk ki”… Még jókor délután beértünk Nagyenyedre a Collegiumba”… Ez a címtábla a Bánffy család címere és egyúttal az 1821-ben épült második felenyedi papírmalom első vízjele is volt. Roediger Lajos útleírása hiteles dokumentumnak tekinthető a gelencei, csíkszentmártoni és zsögödi papírmalomok 1866-68-as években való működéséről.14. Csíkszentmártonban 1831.március 12.-én két brassói papírkészítő mester Steckbauer György és Ulein János szerződést kötött, a falu északi részén lévő Város nevű helyen egy ismeretlen nevű tulajdonosával. (Szentiváni Mihály szerint Sándor Mihály csíki főkirálybíróval). Bérleti díja évi 265 rénus forint volt, azzal a feltétellel, hogy bizonyos idő eltelte után az visszamegy a telektulajdonos birtokába.27. Nem ismeretes,hogy a telek üres volt, vagy épületek voltak a telken. A magas bérleti díjból arra lehet következtetni,hogy épületek is lehettek a telken. Működését valószínűleg 1832 végén kezdte meg, miután ezen év szeptember 6-án alkalmazták a mesterséget Brassóban kitanult Székely Mártont segédnek.” 28. 1833-ban felvettek még három” papíros csínáló legényt. és segédmunkásként kilenc helybeli leányt. Ebben az időszakban Steckbauer György - mivel a felesége főzött és a malomba is dolgozott- négy leányt fogadott fel, Ulein János- aki nőtlen volt egy leánnyal többet fogadott fel. A segédeket a két mester közösen fizette és a kosztot felváltva állták, egyik hónapban Steckbauer, a másikban Ulein. Az általuk készített merített papírokon főjelként a helységnév, mellék jelként N2 sorszám és 1833-1836-1837 évszámok láthatók. Rövid időn belül kiderült, hogy Ulein János nem tudja rendszeresen az építkezésekre fölvett adósságát törleszteni, sem a költségeket állani. Emiatt Ulein márt 1835-ben összeütközött Steckbauerrel. Ő fizette ki az adósságokat. Az összekülönbözésből hosszantartó pereskedés kezdődött. Időközben 1835.november 23-án Steckbauer egyezséget kötött Simon Antal nyugalmazott kapitánnyal, akitől 35 évre bérbe vett egy malmot, Csíkszentkirályon. 29. Visszatérve a csíkszentmártoni malomra, Ulein Jánossal folyó pörösködés egyik tanúja a malomban alkalmazott Székely Márton papírkészítő segéd 1838 évi tanúvallomása szerint”...1832-dik esztendőben nem voltak se az kerítés se az házak, hanem azután készültenek, egynek költsége úgy volt, mint a másnak.” 28. Ezt a helyzetet Székely Márton 1838-ban tett vallomásában ekként vázolja”... ez szerént bizonyíthatom igaz lelkemre, hogy mind úgy mentek ők a dologgal az 1831-dik Esztendőtől fogva egész az 1835-dikig, osztán esze háborodának és azt mondta Tsekpoor(!) Ur Ulainnak(!), hogy na koma, már elég hogy én engedtem már Négy Esztendeig mind a felét huzta, hát már El oszuk és én huzok három részt, és maga egy részt, de ez nem volt igazság mert az egyik ugy Építette a Malmot mind az másik... Osztán az Ulai(!) János Urat az 1835-dik Esztendőben Majiszternek tette, maga pedig Úr leve...” 30. Az 1838 augusztus 19-én megkötött egyezség értelmében Ulein 15 évre (azaz 1854-ig) lemondott társvállalkozási jogáról Steckbauer javára, de továbbra is a „gyárban” maradt mint mester.”31. Ezek után Steckbauer egyedül irányította mind két malmot Ez a tény kedvezően hatott a ter-
