Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
Tartalomjegyzék
24 ablaküvegre helyezték és elmozdulás ellen rögzíttették. A láthatóvá vált vízjelet vonalainak követése révén ceruzával igyekeztek a felső papírra átmásolni. Kezdetben a másolatok nem egészen voltak a merített papíron látható vízjelek pontos másolatai. Ennek oka a papírok elmozdulása volt. Ma átvilágító lapra fektetve és rögzítve, pauszpapírra történik a vízjelmásolatok készítése. Az elkészített másolatok jóságát és pontosságát ellenőrzik. Ezután azonnal egy egységesen előre elkészített adatlapra felragasztják. A szükséges forrásadatokat a merített papírlapról az adatlap megfelelő soraiba beírják. Végezetül sorszámmal látják el az adatlapot. Az így átmásolt vízjelek mérete és formája megegyezik a merített papíron látható vízjel méretével. Újabban fényképezéssel is gyűjtenek vízjeleket. Ebben az esetbe a merített papírra célszerű egy milliméter beosztású vonalzót is felhelyezni, melynek kezdőpontja a vízjel előtti merevítő bordát takarja. Így bármikor a vízjel eredeti mérete megállapítható. A szükséges adatok összeírása ekkor is szükség van. A vízjelek világa motívumokban és formákban nagyon gazdag. A kézi merítésű papírok vízjeleinek segítségével betekinthetünk az adott korszak történelmébe. Egyes papírmalmok vízjele az idők folyamán többször változott. Az elhasználódott sziták helyett készített új sziták vízjele rendszerint változott. Az adott korok technikai adottságai miatt nem lehetett kétszer egymásután pontosan azonos vonalvezetésű vízjelet készíteni. Így vált lehetővé, hogy a hosszú évtizedekig működő, papírmalmok használt merítő szitáin nagyszámú, egymáshoz csak részben hasonlító vízjel változatai jöttek létre. Ezek tették színessé egy – egy papírmalom vízjelkincsét. A papírmerítést két szita alkalmazásával végezték. Ezekre azonos vízjelmotívumokat helyeztek el. Gyakran előfordult hogy a két szitán lévő vízjelek egymás tükörképeiként voltak felerősítve. Az egyik vízjel a szita bal oldalán a másik vízjel a szita jobb oldalán helyezkedik el. Ez azt jelen tette, hogyha egymásra helyezték a két szitával készített papíríveket a két vízjel egymást fedte. Ez esetben szitapárokról beszélünk. A papír mérete, színe, vastagsága, csomagolása A papírmalmokban készített papírok mérete már 16. században is széles határok között változott. Az alsóhatár, a legkisebb méret 310 x 440 mm, míg a legnagyobb 500-750 mm volt. A 17. századtól tizenöt eltérő méretű és vastagságú papír fajtát használtak. Az egyes fajtákon belül a malmok 20-30 mm-el is eltérő méretű íveket készítettek. Ausztriában a császári hivatal a 18. század második felében tervbe vette, hogy rendelettel szabályozza a merített papír méretét, amelynek előírásai minden papírmalomra kötelező érvényűek lennének. A császári udvar a takarékos papír méretét 214 x 342 mm tervezte. A terv azonban nem valósult meg. Sőt a papírok mérete a 19. század elejére a 17. század méretihez képest kissé növekedtek. Az alsó határ 350 x 440 mm-re, illetve a legnagyobb mérethatár 540 x 750 mm-re növekedett. A malmoknak nem állt érdekébe, hogy csak egy fajta, a korábbi méreteknél jóval kisebb méretű papír íveket készítsenek. Ezek ára, és így bevételük is felére csökkent volna. Malmaikat a méretek megváltoztatása miatt nem tudták volna gazdaságosan működtetni. A császári ház gondolatának korszerűségét azonban a mai élet igazolja. Az általunk használt A/4 papír mérete 210 x 297 mm, közel áll a császárság kétszáz évvel ezelőtti terveihez. A papír ívek mérete csak 19. század végén jutott el az A/4 méretig. Az 1. táblázatban a fajtákon belüli megnevezés is szerepel. A méretekből látható, hogy mai szemmel nézve takarékos gazdálkodásról nem beszélhetünk. A papíroknak színe fehér, fehéres, szalmasárga, világosbarna, barna volt. Nagy részüket írásra és nyomtatásra használták. A 19. század első felében világoszöld, kékeszöld, kék, szürke színű papírok szép számmal készültek. Ezek egy részét még malmokban merítették. A papírokat átvilágítva bennük rövid rostszálakat, lehet látni. A papírok minőségét a rost szálak vastagságával és hosszával lehet mérni. Minél vastagabb és hosszabb a rostok annál vastagabb papírt lehet belőlük készíteni. Vastagabb rostszálakat a kenderből készített papíroknál találunk. Ezeknek a papíroknak színe jóval sötétebb és könyvnyom-
