Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
Tartalomjegyzék
22 A merített papíron látható vízjel ábrázolása, térbeli elhelyezkedése A papírkészítés ismertetése után a papírokon látható vízjelekről szólok. Számunkra most nem a levélen található írás, vagy a postai jelek a fontosak, hanem, az hogy mit látunk a fény felé fordított papíron. Kézbe véve először is be kell tájolnunk magunkat. A papírív nagy általánosságban 340 x 460 mm méretű lap. Legtöbbször összehajtva kerül a kezünkbe. Az összehajtással, vagy az ív kettévágásával két fél ívet kapunk. A papírral való takarékosság érdekében még a fél íveknél kisebb részeket is használtak, ezeket töredéknek nevezzük. A papírt úgy fogjuk két kezünkbe, hogy a papírív széles oldalai alul és felül legyenek. A papírív kettévágása alkalmával keletkező fél ív esetében a rövidebb oldal van alul és felül. Fény felé fordítva és átnézve a papíron meg lehet állapítani, hogy melyik oldalon láthatók jobban a papír felületén a merítő szita és a merevítő bordák nyomai, illetve a különböző alakú figurák, betűk, szövegek rajzolata, tehát a vízjelábrák. Ha ez a művelet sikerrel járt, akkor tulajdonképpen megtaláltuk a papírnak azt az oldalát, amelyik a merítő szitával érintkezett. Ezt az oldalt tekintjük alsó oldalnak, más szóval a vízjel felőli oldalnak (vf), míg a sima felületű szitában kialakult felső oldalt, nem vízjel felőli oldalnak (nvf) hívjuk. Mindig úgy kell betájolnunk a papírt, hogy az alsó, tehát a merítő szita felőli (vf) oldalról nézzük a papíron lévő vízjelet. Ha a betűk balról jobbra haladva olvashatók, vagy a vízjel képe áttekinthető, akkor egyenes állású, átnézeti, olvasható képet látunk. Ezt tekintjük alaphelyzetnek. A másik eset, hogy fordított állású képet és szöveget látunk, ami erről az oldalról olvashatatlan. Ebben az esetben fordítsuk meg a papírívet és a felső másik sima oldalról (nvf ) nézzünk át a papíron. Valószínűleg ekkor el tudjuk olvasni, a szöveget, vagy értelmezni lehet a jeleket. Mivel a vízjel kétféle állást vehet fel, alaphelyzetként megkülönböztetünk: - egyenes, vagy vízjel felőli (vf ) - fordított állású, vagy nem vízjel ( nvf ) felőli képet . Az alaphelyzethez (egyenes és át nézetben olvasható képhez) képest, vagy ±30º- 45°.al, vagy - ±90°- tehát keresztirányba, vagy ±180° határok között elforgatott helyzetbe került vízjelekkel is találkozhatunk.8. ábra. 8. ábra MNL OL. P-662. 32. cs. 146-147. o. egész ív. 1761. 07. 03. K Lona. pm: 428 x 335 mm. vbm. b: 62 x 19, j: 68 x 88 mm
