Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
Tartalomjegyzék
14 A 13. képen, a kész papírlemezen már jól látszik a vízjel. A 14. kép a kifolyó vizet összegyűjtő tálcán filcre borított első papírlap. A 15. kép, a második merítés során képződött papírréteg borítását szemlélteti. Az előzőn már jól látszik a vízjel, ami azt jelenti, hogy ebből a rétegből a filc, a víz egy részét már magába szívta, illetve a filcből is szivárog a víz. A 16. kép a két egymás mellett fekvő nedves papírívről néhány perccel később készült. Ezeken már Nem csak a vízjel, hanem a merítő szita szálai és a merevítő bordák nyoma is látszanak. A nedves papírlapokon, azt is észre lehet venni, hogy az 1735 évszám és a két bányászszerszám vízjel képe, a merítőszita, azaz a vízjelképződés felőli (vf )oldalról nézve, fordított állású, azaz nem olvasható. 1. kép Papírmerítő műhely, baloldalon a kiöntőasztal sarka, a merítőkád, a ficre rakott nedves papírréteg, víztelenítő prés, jobb alsó sarokban a „ Hollander” rongyaprító, fent a szárítókötelek és a filclapok láthatók 2. kép A Valley-hollandi örlő
