Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
Tartalomjegyzék
12 níthetett meg. Ez a jel több egymás után merített papíron azonos nyomot, „vízjelet” hagyott. A szita szálai felett elhelyezkedő drótdarab helyén a szitaszálak és merevítő bordák felett képződő papírrétegnél is vékonyabb papírréteg képződött. Ennek nyoma a szita szálaknál és merevítő bordáknál is élesebben, jobban látszott 4.ábra. Ezt a felismerését és alkalmazásának ötletét tett követte. A dróthálóra, azaz a szitára való felerősítésükkel a papírlapok jelölését,azonosíthatóságukra alkalmas jel létrejöttét fedezték fel. Az első vízjelek közül néhány az 5. ábrán látható. Tudatos alkalmazásakor először egy finom, vékony rozsdamentes fémből, drótból készült egyszerű „jegyet”, erősítettek, kötözéssel vagy forrasztással a fémből készült szitaszálakhoz, illetve, a szitát merevítő bordákhoz. A kötöző drót vékonyabb volt a szita drótszálainál. A papír iránti igények megjelenésével növekedett a merített papírokon látható vízjelek száma és ezek elhelyezkedése is. A későbbiekben egy íven nagyobb és több vízjelet is alkalmaztak. Néhány merített papíron – mind a vízjeleknél, mind a szitaszál és merevítőborda kereszteződésénél - a vízjel felerősítésének nyomai még a vékonyabb kötöző drót használatakor is láthatók. 6 ábra. Amennyiben a vízjel drótszála eltörött, vagy deformálódott, leesett, hiányos vagy hibás vízjel képet látunk a papírokon. A papíron található vízjel információhordozóvá vált. Felvilágosítást ad a papírmalom tulajdonosáról, a papírkészítés helyéről, idejéről, a papírkészítő mesterről, monogramjaikról, a papír minőségéről, fajtájáról, merítőszita sorszámáról. A vízjelet mesterjegynek, garancia jegynek tekinthetjük. A papírmerítés nagy szakmai gyakorlatot, sok tapasztalatot, ügyességet igénylő munka volt. Elsajátítása hosszú időt igényelt. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy akkor még iskolában nem tanították. A papírkészítő inasnak, segédnek úgy kellett ellesni az egyes mesterségbeli fogásokat. A papírkészítő mesternek pedig írás és olvasáson kívül nyelvtudásra is szüksége volt. Legalább ennyire fontos volt a kereskedelem ismerete. Hisz sok múlott azon, hogy milyen áron és mi6. ábra, MNL OL P-14. 17cs. 33. o. félív 1779. 11. 13. Beretzselke. pm: 226 x 347 mm, vbm: 76 x 136 mm kor tudták az elkészített papírt értékesíteni. A malom építéséhez karbantartásához, működtetéséhez alaptőkére is szükség volt. Egy ma is működő papírmerítő műhelyben készített fényképek segítségével bemutatom az első két lépést műveletét , a merítést, és a filcre való borítást, majd néhány a merítő műhelyben használt gép képét. Évszámot erdélyi papírokon először az 1744-ben, Oltbogaton készített papíron láthatunk. 7. ábra. Az évszámok megjelenítése és évenkénti feltüntetése a papírokon az 1800-es évek kezdetén vált kötelezővé. Bevezetésével, főleg a korábbi évszázadokban adott adománylevelekkel való visszaélést, jogtalan birtokszerzést, kívánták megakadályozni. A papírok minőségét, illetve fajtáját, jelző szavakat az erdélyi papírmalmok vízjelei között nem találtam. Ha áttekintjük a malomtulajdonosok és papírmalmaik névsorát, látható hogy szinte valamennyi egy-egy gazdag család, főúr, egyház, szerzetesrend, egyetem, város, jómódú városi polgár, kincstár tulajdonában volt. Mindenkinek érdekében állt, hogy gyümölcsöző legyen a papírmalom működése. Sok esetben háború,
