Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)

4. LIPSZKY JÁNOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Lipszky János pályafutása

kosra kívánta hagyni, ám végrendeletében általános örököseként Lehoczky Zsig- mondot, húgának fiát, valamint két nőrokonát, Lehoczky Katarinát és Machula Jozefát nevezte meg örökösnek. (Sajnos ezzel éppen szándéka ellenére cselekedett, mert a közöttük kirobbant pereskedés folyamán morzsolódott fel a hagyatéka).

A családi dokumentumokat és iratokat, az ezüstöt, ékszereket, fegyvereket és könyvtárát arra hagyta, aki az ő „rezidenciális házát” örökli és birtokolja majd. Végrendeletében reményét fejezte ki, hogy könyvtárát, amelyet mindenféle tudományból drága költségen szerzett meg munkáihoz, az örökösök is legfőbb kincsükként kezelik és soha nem fogják megbontani.

Szolgáit is jutalmazni kívánta: az egy éve még nem szolgálóknak évi kommen- ciójuk egy nyolcadát, a hosszabb ideje szolgálóknak pedig szolgálati évek számával egyező évi kommenciójuk 1/8-át rendelte. Kikötötte azt is, hogy ha valamely örököse pert indít a többi ellen, akkor azt az örökségből zárják ki, és ha valamit kapott a hagyatékból, azt is vegyék tőle vissza. Temetéséről úgy rendelkezett, hogy saját kertjében egy mély gödörbe helyezzék, sírjára jeltelen követ fektessenek.

Sikerekben és küzdelmekben gazdag élete 1826. május 2-án véget ért. 13 napos betegség után „forró betegségben”324 hunyt el a családi birtokon, Szedlicsnán. Végakaratának megfelelően saját kertjében helyezték örök nyugalomra, két hársfa közé temették el, sírja egy egyszerű felirattal ellátott hatalmas kőlappal fedett.325 Az utólagos anyakönyvi bejegyzés szerint valószínű, hogy a kis-sztankóci pap, Pohradszky Adám és a trencséni pap, Dolezsal Sámuel búcsúztatta.326 Az egyik szlovák szerző szerint szabadkőműves volta miatt nem akart egyházi temetőben nyugodni.327 Végrendeletéből talán csak a temetésére vonatkozó részt teljesítették örökösei.

1826 augusztusában a Károly herceg 3. sz. huszárezred parancsnoksága 386. sz. levelében kérte Trencsén vármegyét, hogy egy bizottság írja össze a Lipszky által hátrahagyott könyveket, térképeket, terveket és kéziratokat, és ezt a jegyzéket küldjék el az ezredhez. A vármegye kérdésére az örökösök azt válaszolták, hogy Lipszky a könyvekről végrendelkezett, a térképeket, vázlatokat, amelyekből csak néhány darab volt, még életében szétosztogatta barátai és ismerősei között, így halála után semmi ilyesmi nem maradt.328 A válasz nyilván nem egyezett a valósággal, az örökösök — sejtvén, hogy nagy értéket képviselnek a dokumentumok — eltitkolták az anyag meglétét. Ezt bizonyítja a végrendelet bírósági végrehajtása és a

324 Haláláról tudósít: MK 1826. I. 46. sz. 366., valamint: HKT 1826. I. 44., VOPZ 1826. 45. sz. 686.

325 1993. novemberi látogatásom alkalmával a feliratot már nem lehetett elolvasni. A sírt szlovák részről kegyelettel ápolják, és azt még ma is őrzi egy korabeli hársfa.

326 SláMlá 1991b. 9.

327 PRIK.RYL 1976. 9.

328 FojtÍK 1957. 366. A perekről közölt adatokat tőle idéztem. Az idézett dokumentumok, valamint a hagyatéki per egyes iratainak másolata megtalálható: SÓBA Bytca, Fond Zs. Inv. c. 24.

94