Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
4. LIPSZKY JÁNOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Lipszky János pályafutása
és annak személyes kívánságára — hogy huszárezrednél alkalmazzák —• második ezredesként a József-huszárokhoz helyezték át.308 1 810. szeptember 24-én Szászvárosban kelt Lipszky kérvénye, melyben a Mária Terézia-rendre pályázott. Szemtanúk által igazolt katonai érdemeire, továbbá 26 éves szolgálati viszonyára tekintettel kérte az uralkodót, hogy a rend kitüntetettjei sorába őt is vegye fel. Hőstettei között említette meg 1.) az újpalánkai sáncok ostrománál véghezvitt hőstettjét, amelyért kadétból alhadnaggyá léptették elő, 2.) az 1805. december 2-án Auster- litznél nyújtott teljesítményét: egy teljes fél órán keresztül három ellenséges gyalogezred legerősebb füzében — sok embert és két lovát is elveszítve — a parancs ellenére kitartott, amíg a 2. székely gyalogezred nem sietett segítségükre. További, saját döntésein alapuló hőstettéről külön igazolást is benyújtott. 3.) Az 1809. évi hadjáratban mint a főszállásmesteri hivatal parancsoló törzstisztje, akit József nádor rendelt Győrbe, posztját a legnagyobb igyekezettel és okossággal látta el, és külön tanúsítványt nyújtott be arról, hogy a hadsereg és ezáltal az uralkodó és az állam számára milyen módon járt el.309 A kitüntetést nem kapta meg, sőt a nyugdíj könyv szerint semmiféle érdemrendben nem részesült. Magyarország térképének elkészítésére — ami pedig az uralkodó és a katonai hatóságok előtt is ismert volt — a kérvényben nem hivatkozott. Lipszky a József-huszároknál szolgált ezredesként 3 év 2 hónap 26 napot, majd megromlott egészségi állapotára hivatkozva 1813. január l-jével nyugállományba vonult. Nyugdíjazási kérelmét testi gyöngeséggel és folytonos betegeskedéssel indokolta, de a rokonai körében és környezetében tett kijelentésein alapuló hagyomány szerint a tényleges szolgálatból kilépését szabadkőműves volta siettette.310 1812 közepén a segédcsapattestek parancsnoksága a Kienmayer-huszároknál szolgáló Bubna ezredes tábornokká kinevezését és nyugállományba helyezését javasolta. Ezt az előléptetést az uralkodó nem tartotta indokoltnak, viszont a megürese308 ÖStA KA HKR 1809. G 8-69/8. Az uralkodói rendelet október 5-én Tatán kelt, Lipszkynek 1810. január 6-án adták át az uralkodói pátenst és dekrétumot. 309 A kérvény dokumentumai: ÖStA KA Archiv des Militär-Maria-Theresien-Ordens. P IV. L 112/1—3. A dokumentumban az említett két nyilatkozat nincsen meg, a feljegyzések szerint 1810. október 10-én a nádor kísérőlevelével az uralkodóhoz küldték. 1811. június 21-én — valószínűleg már a kérvény elutasítása után — a 4 darabból álló eredeti tanúságtételeket Lipszky ezredes átvette a Rend archívumától. Minden bizonynyal ezeket a — Lipszky hagyatékában fennmaradó — dokumentumokat említette Janovszky László: az 1805. évi hőstetteiről 1810. augusztus 21-én Kézdivásárhelyen állítottak ki bizonyítványt tiszttársai, 1809. évi tevékenységéről a nádor adott elismerő okmányt 1810. október 3-i keltezéssel, és melegen ajánlotta a Mária Terézia-renddel való kitüntetésre. JANOVSZKY 1892. 125., 127. Lipszky nem szerepel a rend kitüntetettjeit összefoglaló munkában sem, vö. Der Militär-Maria-Theresien-Orden und seine Mitglieder. Wien, 1857. II. Abt. 1805-1850. 3'° Janovszky 1892.129. 90
