Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
3. A MAGYARORSZÁGRÓL KÉSZÜLT TÉRKÉPÉSZETI ELŐZMÉNYEK A HABSBURG BIRODALOMBAN A 18. SZÁZADBAN - A bécsi magántérképészet a 18. század utolsó évtizedében - A térképkiadás fellendülése — a kiadóvállalatok
segítette elő. Bécs sikeresen tudta betölteni az éppen ez időben hanyadásnak indult délnémet térképkiadók (Augsburg, Nürnberg) helyét, bár a kortárs weimari és berlini kiadókkal még mindig nem vetekedhetett. Ugyancsak a fejlődést elősegítő tényező volt Bécs császárvárossá, a birodalom központjává válása is. A jozefinista korszak jelentős (mennyiségi) fellendülést hozott a magán térképkiadásban: az évtizedben közel annyi térkép jelent meg, mint az előző nyolcvan évben összesen. A kiadók kezdetben a különféle földrajzi leírásokhoz, beszámolókhoz, majd a napi események illusztrálására készítettek térképeket, később az átalakuló utazási szokások igényére posta- és várostérképek megjelentetésével is foglalkoztak. Ezek a kísérletek azonban inkább üzleti vállalkozásnak, semmint tudományos megalapozottságú tevékenységnek foghatók fel: a kiadók a korábban megjelent térképek összegyűjtésével és átdolgozásával, a Mikoviny által alapvetőnek tartott módszerek teljes mellőzésével készítették el térképkompilációikat. E térképek jelentősége nem is annyira tartalmukban rejlik, mint inkább a tényben, hogy nagy mennyiségben, sokszor naprakészen jelentek meg. Az egyre szélesedő olvasóközönség igényeinek kielégítésére születtek meg a török háborúk, majd később a francia forradalom eseményeinek helyszíneihez készült térképszerkesztmények.112 A fellendülő bécsi kartográfia nevezetes produktumai a különféle gyűjteményes művek, a több térképlapból álló atlaszok. Nevezetes atlaszkiadó volt Franz Anton Schrämbl (1751—1803), aki 1786—1800 között jelentette meg több mint száz lapos nagyszabású vállalkozását, az Allgemeiner grosser Átláss-1, amelyben Magyarországról 1790-ben adott ki térképet 4 lapon (86x111 cm, M = 1:1 000 000). Munkáját a földrajzi világkép fontos térképészeti szintézisének tekinthetjük.113 A korszak másik atlaszkiadója Franz Johann von Reilly (1766—1820), aki 1789— 1806 között összesen 830 térképet jelentetett meg Schauplatz derfünfTheile der Welt összefoglaló cím alatt, Anton Friedrich Büsching földleírása alapján és annak kiegészítéséül. Eredetileg három részből álló vállalkozásából csak az első kettő rész készült el, az Európán kívüli kontinensek lapjai nem. Reilly a tudós könyvkereskedő példája, aki hatalmas munkatársi gárdával dolgozott, hetente átlag egy térképet (két-három lapot) jelentetett meg. Feljegyzései szerint egy szelvényt kb. 8 krajcárért árusítottak, az egyes térképlapokból átlag 1350 levonatot készítettek, és munkanaponként kb. 220-230 levonatot állítottak elő. Egy-egy állam térképeinek megjelenési sorrendje szerint előbb egy áttekintő térképet, azt követően egy részterület térképét, majd a fontosabb helyek (városok) térképét közölték. Reilly 1796-ban Ignaz 112 A bécsi térképkiadás előzményeire és alakulására 1. DÖRFLINGER 1984. 3.1. fejezetét, 74-158. 113 Schrämbl rövid életrajzát és térképkiadói tevékenységét adja DÖRFLINGER 1984. 159— 204. 48
