Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
7. A TÉRKÉPEK UTÓÉLETE - A térképlemezek sorsa
tek a kocsi mellé, kiterítették a Lipszky-térképet, kikeresték azt az utat, amely Orso- vára vezet, azután megindultunk”.782 Egy későbbi feldolgozás szerint pedig „Klapka [egyik könyvében] Dembinszkiről azt mondja, hogy nem ismerte az ország helyrajzi, politikai és gazdasági viszonyait. Ez nem áll. Az ország helyrajzát ismerte, mert bizonyosan voltak térképei, hogy pedig voltak, azt onnét tudom, mert Ká- szoni Dániel, ki február havában mint kormánybiztos működött Egerben, őt Kora- binszky térképeivel kínálta meg, melyekben minden egyes megye fel van véve. Dembinszki azt köszönettel utasította vissza, mivel neki, úgymond, épp úgy meg vannak a térképei, csakhogy nagyobb mérvben, azon kívül pedig Lipszky nagy térképe is.”783 1848 őszén hivatalos kiküldetést teljesített Blaschnek Sámuel, akinek a hadsereg számára minél több térkép beszerzése is feladata volt. November 13-i jelentésében beszámolt néhány térkép megvételéről. Egyúttal a Magyarországról készült térképeket is elősorolta, ezek közül csak Lipszky és Schedius—Blaschnek térképét minősítette jelentősnek, Görög atlaszát pedig — ami még Lipszkynél is régebbi — nem tartotta túl pontosnak, és szerinte Zuccheri térképe, ami Lipszky kivonatának tekinthető, „minden kritikán aluli”.784 Lipszky Tabula generaliÁvrik. hű másolatát használta — a hátlap felirata szerint — Zách Bloudek a hadjárat idején, (vö. III. B. l.b. /1848/). A térképlemezek sorsa A Mappa generalis és a Tabula generalis lemezeiről 1812-ig készítettek levonatokat, ezután azokat a nyugalomba vonuló Lipszky ezredes magával vihette családi birtokára. Halála után az örökösök harminc éves pereskedésbe kezdtek, és valószínűleg ennek során áruba bocsátották az értékes lemezeket is. Azok további sorsáról nem sokat tudunk, az egyik kiadótól a másikig vándorlásukról csak az újabb kiadások tanúskodnak. 1849-ben a prágai Marcus Berra adta ki a Mappa generalist az eredeti lemezekről, a címfeliratban a megjelenés helye és éve után metszette oda nevét és a kiadás évét: „Praga apud Marcum Berra 1849”. Ezt követően a lemezek tovább vándoroltak Bécs felé, ahol az Artaria kiadó készített róluk ismét levonatokat, előbb 1868-ban (és a szakirodalom szerint 1869-ben), majd 1871-ben. A jelkulcs alatt feltüntették a lemezek tulajdonosát: „Verlag und Eigenthum von Artaria & Co in Wien. Auflage von 1868”, illetve ugyanez 1871-ből. A rézlemezek átmetszésével a térképszelvé782 DEGRÉ Alajos: Visszaemlékezéseim. II. köt. 2. kiad. Bp., 1884. Idézi: WlNKLER 1982b. 80. 783 KRIVÁCSYJÓZSEF: Görgey és Klapka, vagy az 1848/49-iki önvédelmi harc. Bp., 1881. Idézi: WlNKLER 1985B. 80. 784 WALTER 1964. 143. 234
