Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
6. LIPSZKY JÁNOS TÉRKÉPÉSZETI VÁLLALKOZÁSÁNAK JELLEMZÉSE - Repertorium locorum objectorumque ... (1808)
a hely engedi, minden megnevezésével, de legalábbis lakosai uralkodó nyelvén a fő megnevezés alatt megtalálható. A qualitások bizonyos tematikai egységekbe is csoportosíthatók, amelyekből a mű törekvéseire is következtetni lehet (ilyen pl.: közigazgatási beosztás, jogállás, domborzat, vízrajz, ipari, gazdasági, kereskedelmi létesítmények, közlekedési viszonyok, történelmileg nevezetes helyek, egyéb azonosító pontok). Ez a segédkönyv elsősorban a településhálózatra, közigazgatásra, úthálózatra, domborzati és vízrajzi viszonyokra és kisebb mértékben a gazdasági fejlettségre tartalmaz információkat, amely a térképpel együtt használva még több adatot nyújt. A térképet és a Repertóriumot az alkalmazott jelek, qualitasok elemzése után a kereskedelmi és földrajzi—országismereti felhasználásán kívül jól sikerült, könnyen használható katonai térképnek is minősíthetjük: a feltüntetett tereptárgyak (pl. várak) a tájékozódást segítik, az utak minőségének feltüntetése a vonulás lehetőségéről és sebességéről ad információt. Az „ipari” létesítmények a hadsereg fegyver- és szekérjavítási, lópatkolási, puskaporgyártási igényét elégíthették ki, míg az út menti fogadók, csárdák, kocsmák (popina, diversorium) a beszállásolást, a fürdők pihenőhelyet jelentettek a katonai egységek számára. Lipszky önéletírása szerint az egész vállalkozás eredetileg egy hadászati munka mellékletének készült csupán. A mű elsősorban nem katonai jellegét bizonyítja, hogy nyomtatásban is megjelent, a széles közönség által megszerezhető volt, a nyilvánosság pedig nem volt jellemző a katonai-hadászati célú térképekre. Hiánypótló munkaként azonban még az 1848— 49-es szabadságharc idején is használták katonáink (1. később a térkép utóéletét).764 A mű felépítésének alapelve volt az egyes települések és objektumok egyértelmű meghatározása, ezért az egyes címszavaknál a legjellemzőbbet (legjelentősebb kategóriát) igyekezett megadni minőségként (qualitas), így ha egy szabad királyi városban volt is vendégfogadó, üvegmű, melegvíz stb. azt a repertoriumi anyagból nem tudjuk meg, az áttekintő műből nem lehet pl. Magyarország iparára gazdaságtörténeti következtetéseket levonni. A Repertórium első részét jellemző részletesség nem mondható el az erdélyi anyag feldolgozásáról, mert míg az előbbiben 269 különféle qualitas szerepel, a második részben csak 36, és eltérő qualitas csak az erdélyi közigazgatási sajátságból adódik (pl. székek), a magyarországi stb. részben használt minősítéseknek pedig csak töredékét alkalmazza. Ez a rész így legfeljebb a települések névalakjainak és a közigazgatás—településhálózat vizsgálatára használható. A kortárs a Repertóriumtól megjegyezte: „a szerző feltette a koronát a munkájára azáltal, hogy a rögtön a kezdetektől ehhez a térképhez ígért Repertóriumot az utolsó szelvénnyel együtt kiadta. Ez a nemcsak fáradságos, hanem bizonynyal szerfelett száraz munka a közönség számára fényes bizonyítéka tevékenységének és fáradhatatlan szorgalmának”. „... ez a Repertorium igen becses, a térképhez magához 764 Winkler 1985b. 76-96. 228
