Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
5. A MAPPA GENERALIS ELKÉSZÍTÉSE - Megjelentetés (nyomtatás) - Terjesztők és előfizetők
jelentettek meg. Az angol velinre készült térképek a legszebb, legjobb minőségű lapok, és emiatt az exkluzív, reprezentációs példányok lehettek. Az összes lemez elkészítése után is folytatták a nyomtatást, ekkor már teljes sorozatokat állítottak elő. Viszonylag olcsó anyagra, az ún. negyedkartomz 1808-ban 91,1809-ben 58 teljes példányt nyomtattak, az összes 7-9,5%-át. 1809 őszén Lipszky vállalta, hogy a hadsereg számára olcsón ismét kinyomtatja a már hiánycikknek számító térképét. A háborús viszonyok miatt azonban nem sikerült svájci velint beszerezni, ezért „innländische Iglauer velin”-re nyomtatta a térképeket. Ez nem iglóit jelent, mert Bogdán szerint magyarországi papírmalmok 1820 előtt nem gyártottak velint.712 A belföld alatt inkább az Osztrák Birodalom értendő, és a papírt a morvaországi Iglauban állították elő. Szeptember 15. és november 6. között összesen 200 sorozatot készítettek iglaui velinre., az összes kb. 11%-át. A további igények kielégítésére még több papírra volt szükség, ezért a svájci velint egyetemi papírral (universitätspapier) igyekeztek pótolni, 1809. november 3- tól erre nyomtattak, összesen 321 teljes példányt készítettek, az összes 17,5%-át. Összegezve, a Mappa generalist svájci velinre (63%) és ennek hiányában egyetemi papírra (17%) vagy iglaui velinre (10%), ritkábban negyedkartonra (8%), a drágább példányokat pedig angol velinre (2%) nyomtatták. A Repertóriumai! már szóba került, hogy nyomó és félenyvezett papíron 575-575 kötet (48-48%), a jobb minőségű posta- és írópapíron 25-25 kötet (2-2%) jelent meg. A béke helyreálltával a papírkereskedelem csatornái is újra megnyílhattak, mert a Tabula generalist szinte kizárólag svájci velinen készítették, csak 9 példány jelent meg angol velinen. Terjesztők és előfizetők A központi szállítóval, a Kilián Testvérek pesti könyvesboltjával és az előfizetés módjával a következő fejezet foglalkozik részletesebben. A feljegyzések szerint 308 előfizetője volt a kereskedésnek, de ő látta el a többi céget is. A társkereskedő, a bécsi Kunst- und Industrie-Comptoir 155, a szintén bécsi Artaria 16, a gothai Beckers 6, a pesti Hartleben 2 előfizetőt gyűjtött, Schedius pedig 162 sorozatot értékesített, tehát összesen közel 650 példányt előfizetők vásároltak meg (a tervezett felét, az összes megjelent 1/3-át). Ezenkívül a törvényhatóságokat is felszólították a térkép megvásárlására. Az 1804-ben megjelent első előfizetői felhívások a megrendelők pontos nevét és címét is kérték, hogy a RepertoriumbrArí majd megjelentethessék nevüket. 1808 augusztusában azonban Lipszky azt írta az Artaria kiadónak, hogy mivel a névsor összeállításával még nem készült el, ezért anélkül jelenik majd meg a kötet — sajnos így történt. 712 Bogdán 1963. 265. 209
