Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
5. A MAPPA GENERALIS ELKÉSZÍTÉSE - A terv és a vállalkozás beindítása, menete - A vármegyék bekapcsolódása a munkálatokba (1799-1802) - Akadékoskodó vármegyék - Somogy vármegye - Fiumei Kormányzóság
A vármegyék számára nem volt új keletű az a feladat, hogy a „kebelbéli” helyekről jegyzéket és esetleg térképet javítsanak ki, mert számos hasonló kérés érkezett hozzájuk, ugyanilyen céllal (pl. Korabinszky János Mátyás és Vályi András helységlexikona, Görög Demeter megyetérkép-sorozata). Elképzelhető, hogy a tisztviselők számára már fárasztó és megterhelő volt ez az állandó, „a haza dicsőségére” végzett munka. A javítók munkáját ugyanakkor hátráltatta az is, hogy a leküldött térképvázlat igen hibás és pontatlan volt — sok esetben éppen az elkészítéséhez felhasznált korábbi térképek hibái miatt, mint arra Turóc megye példája is rávilágít. A Lipszky- térkép későbbi pozitív értékeléséhez nagyban hozzájárult a megyei földmérők és segítőik áldozatos és pontosságra törekvő munkája. A 18. század második felében állandósuló megyei tisztség viselői, a geometrák részben felsőfokú tanulmányokat végzett személyekből, részben az 1763-ban Szencen alapított, később Tatára, majd Budára került gazdasági—műszaki főiskola (1782-től: Institutum Geometricum Hydrotechnicum) hallgatóiból verbuválódtak, akik állami és egyházi birtokok szakellátására (vízrendezés, földmérés stb.) is vállalkoztak.515 A térképvázlatok kijavítása helyett új térképet nem a gyors megyék készítettek, mert több esetben éppen Lipszky vázlata nyomán szerkesztették csak meg a megye mappáját — emiatt Lipszky vállalkozása a megyei térképezés fejlesztőjének is tekinthető. Az eredeti vázlat helyett új térképet készített Bállá Antal (Pest-Pilis-Solt), Vertics József (Békés, Csanád és Csongrád), Jazigh György (Esztergom), Sexty András (Szabolcs), Király György (Győr), Spatsek József (Torontál), Hankus János (Ugocsa), Tóth József (Bihar), Gnamb Antal (Fiume), valamint Nyitra, Temes, Varasd, Pozsega, Arad, Somogy, Hont földmérője. Nyomtatott térképet, valószínűleg Görög atlaszának lapjait küldte be Fejér és Turóc (utóbbi Raksányi György munkája). Az 50 törvényhatóságból 20, vagyis az összes 40%-a nem tartotta megfelelőnek a kapott vázlatrajzot. Mivel Lipszky a fellelhető korábbi tervek és térképek alapján készítette tervezeteit — ahogy korábban, hasonló módszerrel mások is —, ebből látható, mily nagy számú hibát tartalmazhattak a megyei szinten nem ellenőrzött térképek. A vármegyék együtt- és közreműködési hajlandósága vagy éppen ellenállása azt is bizonyítja, hogy az országos szervek gyakran tehetetlenek voltak velük szemben, és a megyei igazgatás — kicsit sarkítva, de a lényeget megragadva — azt csinált, amit akart, már-már az uralkodónak is ellentmondott. Ilyen körülmények között nem lehetett egységes elvárásokat támasztani, és az egész országra kiterjedő munkálatok (mint pl. ez a vállalkozás) mindig bizonytalan helyzetben voltak, mert nem volt garancia arra, hogy minden fél végrehajtja a neki szánt feladatokat. Mindezek ismeretében kifejezetten szerencsésnek nevezhetjük Lipszkyt, hogy az országos kormányszerv utasítására a vármegyék előbb vagy utóbb, de valamennyien elkészí515 L. erre DÓKA 1997. 42-48. 141
