Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös külügyminiszteri állás kialakulása s funkciója - XII. A közös minisztertanács és a közös külügyminiszter 1878, 1908. és 1914 válságos éveiben

gyar Bank akkori kormányzója világosan megírja /A pénz sorsa a háborúban, Budapest, 1926. 39. s köv. 1,/, hogy őket a külügyminisztérium csak 1914. július 19-én tájékoztatta, mégpedig szóbelileg, arról, hogy 25-én Szerbiának a szarajevói gyilkosság kapcsán ultimátumot nyújtanak át. A közlés pusztán informatív jellegű volt. Azt a látszatot keltette,, hogy a felelős külügyi körök véleménye szerint "as ultimátum átnyújtása remélhetően nem von maga után további európai bonyodalmakat," 170/ Diplomatische Aktenstücke I.r. 132, 1. Giesl táviratában a jegyzéket ultimátumnak nevezi. Ezt Berchtold választáviratában rektifikálja u.o, 132-133. 1. 171/ 172/ U.o. II,r. 1. 1. Bittner-Uebersberger stb. ... : Oesterreich-Ungarns Aussenpolitik, VIII. köt. Wien, 1930. IO396 sz. 173/ 174/ Diplomatische Aktenstücke, II.r. 25. 1Felelősség a világháborúért és a békeszerződésért. Budapest, 1939. 210. 1. 175/ Igen csábító feladat lenne kissé behatóbban foglalkozni Tisza Istvánnal. Nem véletlenül állította alakját Szekfü Gyula az általa hanyatlónak itélt korszak mércéjéül. A tragikus végti magyar miniszterelnök valóban alkalmas mérték. Ha nem is annyira saját kora, mint inkább annak a kornak megítéléséhez, amely bene - alappal, vagy alaptalanul, erről a későbbi történetírás fog számot adni - politikai eszményképét tisztelte. Sajnos, éppen ez a mérce-volta rakott rá, vagy törölt le vonásokat politikai arculatáról. E sorokban is mérceként szerepel Tisza alakja. Nem a Szekfü-i értelemben. Hanem adott, konkrét helyzetben, objektív tényezők, az osztrák-magyar államapparátus-funkciójának megítéléséhez. Annák, hogy a csábitásnak engedjek s Tisza István történeti szerepével behatóbban foglalkozzam, már ez a tény, a problémáknak egy bizonyos kis területre szűkítése is eleve útjában áll. Azt azonban hadd fűzzem még az elmondottakhoz, hogy Tisza alakjának éles exponálása, éppen az ő alakjának mércéül állítása nem azért van, mert e sorok írója ma-