Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - III. A kiegyezési tárgyalások kezdete. A trónbeszéd a pragmatica sanctiora hivatkozik
ság két legerősebb politikai tényezőjének alkotmányos törekvései irányában kellett engedményeket tenni, A csaknem két évtizedes abszolutista uralom s az osztrák-német nagyburzsoázia és a magyar birtokos osztályok kompromisszumából született meg az a politikai-kormányzati berendezés, amely Ausztria-Magyarország élete utolsó fél évszázadának kereteit megszabta. A bel- és külpolitikai helyzet egy adott pillanata tette lehetővé a Monarchia akkor legerősebb tényezőinek kompromisszumát. A muló pillanat szüksége követelte, hogy sietve oldják meg a problémákat, mégpedig ugy, ahogy a.ténylegesen egyezkedő felek érdekeinek a legjobban megfelelt, A 48-as forradalom vérbefojtásával nyitva maradt problémákat felülről lezárta. Szükségképpen kellett gyors megoldáshoz folyamondi, hisz az idő múlása az erőviszonyok lényeges, a kiegyezést illuzóriussá tevő eltolódását, hozhatta. A kiegyezés sajátos, politikai és társadalmi feltételei, a nagy kérdések /mint a nemzetiségi és a szociális kérdés/ válaszolatlanul hagyásával, önmagukban hordták a súlyos, később sok bajt, végső soron a Monarchia szétesését okozó ellentmondások csiráját. A sietség azonban még az egyezkedő felek szempontjából is túlzott volt, ami a kiegyezés immanens bajait és nehézségeit csak fokozta, 5 A kiegyezés fél évszázadra szabta meg a XIX-XX. század fordulója egyik számottevő, európai hatalmasságának belső fejlődését és kifelé való érvényesülését. Éppen a pillanat - természetesen, a történelem pillanatáról, esztendőkről van szó - jelentősége kivánja meg, hogy részletesebben szóljak a kiegyezés létrejöttéről, főképp a kiegyezés létrejöttének azokról az elemeiről, amelyek a legfelső szintű ügyintézés alapvető tényeit meghatározták. III A trónbeszéd, amellyel a király az 1865. december 14-re Pestre összehívott országgyűlést megnyitotta, volt a bevezetője a kiegyezést tető alá hozó tárgyalások utolsó szakaszának. Az uralkodó a pragmatica sanctioban jelölte meg azt a közös alapot, amelyen egyfelől a jogeljátszás, másfelől a jogfolytonosság elvét valló felek találkozhatnak, "Jogvesztés egy részről, merev jogfolytonosság más részről, kiegyenlítésre nem vezethetnének" mondotta. Már ez az alapvető dokumentum világosan megjelölte a két kívánalmat, amelynek figyelembevétele nélkül nem jöhet létre az uj poltikai berendezés, s amely két kívánalmat a pragmatica sanctio - a trónbeszéd szerint - a maga korában,.ki is elégített, A pragmatica sanctio ui. egyfelől. "Magyarországnak és az ahhoz kapcsolt részeknek közjogi és belkormányzati önállóságát biztosította 11 , másfelől pedig azzal, hogy kimondotta az Uralkodó Ház kormányzása alatt álló országok és tartományok "feloszthatatlan és elválhatatlan együttmaradását", "ezek összegének nagyhatalmi állását" bástyázta körül.
