Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - I. Néhány szó a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek forrásértékéről és vizsgálatának módszereiről
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS KIALAKULÁSA I Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó fél évszázadának legfőbb kormányzati szerve, az un. közös minisztertanács első világháborús ülésjegyzőkönyvei nemcsak az egykori császár-királyság s a területén élt népek, hanem, a világháború földrészeket átfogó jellegéből következően, Európa, sőt kis részben, mondhatni", a világ történetének is értékes forrásanyaga. Sokrétű és sokféleképpen felhasználható anyag, hisz egy nagyhatalom legmagasabb szintű ügyintézéséből származik, amelynek során nem egyszer világproblémák kerültek megvitatásra. A Monarchia napjai, amikor a háború kitört, meg voltak számlálva. Az események rohanásával párhuzamosan vesztett a birodalom jelentőségéből s egyre sulytalanodva zuhant az összeomlásba. Egy pusztuló, elerőtlenedett állam iratemlékei a történetirás számára azok miatt a tanulságok miatt is igen értékesek, amelyek egy egészségtelen társadalom beteg államszervezete egyre jobban akadozó működésének megfigyeléséből adódnak. Ezen túlmenően a Monarchia közös minisztertanácsának jegyzőkönyvei azért is, mert a Monarchia romjain uj államok keltek életre, amelyeknek problémái már ott villództak a miniszteri konferenciák világháborús vitáiban. A jegyzőkönyvek felhasználását és megértését kivánom megkönnyíteni azzal, hogy ismertetem a jegyzőkönyveket létrehozó szerv, a közös minisztertanács keletkezését és működését. Állandóan figyelve arra^ hogy a Monarchia közös minisztertanácsa nemcsak terméke a történeti viszonyok alakulásának, hanem az események során, szüntelenül változó formáiban, maga is történetformáló tényezővé vált. Feladatom lényegében hivataltörténelmi probléma megoldását kivánja, szoros összefüggésben a vizsgált intézmény működése során kitermelt iratféleség, a jegyzőkönyvek forráskritikájával. Szólnom kell tehát az Írásbeliségnek erről a sajátos termékéről, amely sorsdöntő elhatározások dokumentumaként nem egyszer nemcsupán forrása a történetirásnak, hanem mint a legmagasabb szintű ügyintézésnek az eseményekbe valamiképpen beavatkozó, a történet menetét, ha csak alig észrevehetően is, befolyásoló terméke,
