Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - X. A közös minisztérium kormányjellegéről
32. Uo. Alább majd részletesebben lesz szó a kisebbségi javaslatról, amelyből világosan kitűnnek állásfoglalásuk motivumai. 33. Uo. 5^2. 1. 34. Uo. 529. 1. Kiemelés tőlem, K.M, 35* Uo. 529. 1. Kiemelés tőlem. K.M. 36. Mint fentebb már utaltam rá, Deák ezt csak azért mondta, helyesebben árulta el, mert mind Apponyiék, mind Tiszáék elszántan küzdöttek az ellen, hogy a beláthatatlan kimenetelű, parlamenti vita esetlegességeinek tegyék ki a kiegyezési mű befejezését. 37. Már az osztrák "javaslat" előadója, Brestel dr, I867. november 12-én megállapította, hogy az előterjesztés kidolgozására kiküldött "bizottság nem ismerhette félre, hogy a dolgok mai állásában a magyar törvénynek bármely módosításától tartózkodnia kell, különben nem jön létre és hosszú időre elodáztatik a kiegyezés Magyarországgal... Mivel ui. a szóban lévő határozmányok annak idején a birodalmi kormány és Magyarország közt állapíttattak meg, s őfelsége által mint magyar király által szentesittettek, nem számithatni reá, hogy Magyarország hajlandó lesz bármely lényeges módosításuk elfogadására... a birodalmi tanács nem tehet egyebet, mint, hogy meghajolva a tények előtt, konstatálja a kényszerhely zetet , amelyben vaa," /Kónyái i.m. V.k. 281. 1. Kiemelés tőlem. K.M./ - Plener képviselő szerint is /uo. 284. 1,/ "csak a kényszerhelyzet viheti rá a házat" e terv elfogadására, Mende képviselő is ugy látja, hogy "a birodalmi tanács kénytelen a valóságos viszonyok kényszerének engedni" /uo. 287. 1./ Pratobevera "de nobis sine nobis" elhatározásokról beszél /291. 1./. - E felismerésnek az urak háza is hangot adott. Wickenburg gróf főrend ezt mondotta: "Tények előtt állunk, amelyeket meg nem másíthatunk, engedmények előtt, melyek a legünnepélyesebb módon adattak, akarata előtt egy büszke nemzetnek, mely nyolcszázados alkotmánya oltalma alatt nagyra növesztetett s amely ezen alkotmányához testtel-lélekkel ragaszkodik." /Uo. 316. 1./ Schmerling szerint is "befejezett tényekkel állíttattunk szembe" /uo. 316. 1./. Beust báró a vitát a kormány nevében lezáró beszédében olyformán szépítette a dolgot, "hogy azon tények, amelyekre annyiszor mutatnak rá, nem szabad akaratból teremtettek a jelenlegi kormány által, hanem a dolgok fokonkénti fejlődésének majdnem elmaradhatatlan következései voltak." 38. Kónyi i.m. III. köt. J4l. 1. A finom disztinkciókra érzékeny Eötvös e szembeállításában önkénytelenül is nevén nevezte a kiegyezés magyar maximumát: belső önkormányzat, amelyet ő még minimumnak sem szánt, amelynél azonban végeredményben nem értek többet el. Alább még lesz erről szó, amikor az egész kiegyezést Kossuth ítéletének mérlegére helyezem.
