Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - X. A közös minisztérium kormányjellegéről
ken és ahogy, a szokásosság erejével, pozitív tartalom töltötte ki a kiegyezési törvénynek a közös minisztérium feladatköréről és illetékességéről hallgató ürjeit, néhány adattal szeretném bizonyítani, hogy nemcsak a törvény negatívumai, hanem a kiegyezéses államapparátus fennállása során nem egy, heves tiltakozás s e tiltakozások nyomán született elhatározás szólt a közös minisztérium kormány-jellegéről, 111. érintette az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Mindjárt a kezdet-kezdetén, 1868 januárjában történt, hogy a magyar képviselőházban Ghyczy Kálmán és társai a balközép nevében interpelláltak a budget-t benyújtó miniszterekhez, többek között a miatt, hogy a költségvetést a magyar delegáció előtt mint "közös minisztérium", az osztrák előtt pedig mint "Reichsministerium" ismertették, Szóvá tették, hogy a birodalmi miniszteri cimet, ezt a törvényeinktől idegen, s önállóságunkkal összeegyeztethetetlen elnevezést használja az uralkodó is, több, hivatalos megnyilatkozásában :és iratában. Az interpellációval a január 30-i és 31-i közös minisztertanácsgg foglalkozott. Beust "birodalmi" kancellár és a "birodalmi" miniszterekazt mondották: egyszerűen nem értik Ghyczy és társai tiltakozását. Szerintük a kifogásolt kifejezést már legalább egy esztendeje használták, s a magyarok is hallották anélkül, hogy valaha is észrevételt tettek volna.ellene. A birodalmi minisztérium /Reichsministerium/ elenevezés nem a minisztérium találmánya, csupán annak kifejezésére szolgál, amit közösnek neveznek. 8 9 Becke közös pénzügyminiszter meg is etimologizálta az ominózus terminus technicus-t: "Reich bedeute eben: so weit der Scepter Seiner-Majestat reiche." A középbirotokos ellenzéki Ghyczy és társai, ha tisztán nem is látták, de fontolgatták a következményeket, melyek felé a kiegyezés vezette az országot. Tiltakozásuk formai dolgok ellen irányult, a lényeget magát, a kiegyezést, amely ellen a száműzött Kossuth lázadozott, akarták ők is, mint Deákék, ahogy a kiegyezési tárgyalások ismertetése során láttuk; de amazoknál jobban szerették ,yolna takargatni a kiegyezésből folyó súlyos következményeket, a magyar államiság számos korlátozását. A Ghyczy-féle interpelláció közös minisztertanácsi tárgyalása világit rá élesen arra, hogy a kérdés lényegét illetően mi volt a magyar uralkodó körök felfogása. Andrássy Gyula ismételten is leszögezte, hogy az egyes országok minisztereinek feltétlenül szolidárisaknak kell lenniük a birodalmi miniszterekkel /ő is ezt a kifejezést használta!/, szolidáris ő is.90 Helytelen lenne azonban, ha az interpellációra adandó válaszban elismernék, hogy a kiegyezési törvény osztrák és magyar szövege ezen a ponton eltér egymástól. Jobb nem érinteni azt a tényt, hogy a birodalom két felének, mindkét félt egyaránt érintő törvényei nem azonos szövegezésüek. A magyar minisztereknek két irányban is kell a frontot tartaniok. Azt javasolja, hogy a birodalmi miniszterek és birodalmi minisztérium kifejezések használatától, magyar vonatkozásban tekintsenek el, mert - mily jellemző az indoklás! - ha a magyar miniszterek a birodalom szót használnák, ezért őket
