Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - VI. A delegációkból nem lett birodalmi parlament
/"szabad nemzet szabad nemzettel"/ mindig átütött a tárgyalások menetét és végső eredményét determináló alapszín. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor tovább vizsgáljuk az utat, amelyen haladva Deákék létrehozták a Monarchia utolsó félévszázadának legfőbb kormányzati és törvényhozó szerveit. Vizsgálódásaimban megbontom a dolgok időbeli egymáshoz tartozását s inkább eszmei-történeti összefüggéseiket nézem. Deákék koncepciójával nemcsak ellenzéküknek, a kisebbségben maradt Tisza-Ghyczy csoportnak JWarSsokéval egyidejűen kialakult véleményét, hanem a Reichsrat— nak későbbi keltű.tárgyalási anyagát is szembeállítom. Ezt annyival inkább tehetem, mert, mint ismeretes, a birodalmi tanács már csak az uralkodó és a magyar parlament között létrejött kiegyezés elfogadása, vagy el nem fogadása felett dönthetett. Érdemben való tárgyalásra a Reichsrat-nak nem volt lehetésege.' Ha tehát időben később is foglalkozott a kiegyezéssel, annak már a korábban létrejött megállapodásra, . az uralkodó és a magyar politikusok megegyezésének tartalmára és formájára, hatása nem volt. Mi volt a magyar szabadelvűek álláspontjának lényege, s miben egyezett meg állásfoglalásuk az ellenzék politikai koncepciójával? Kérdések, főképp az utóbbi, /hisz a belső magyar megegyezés volt az uralkodóval való kiegyezés magja/, amelyeknek megválaszolása vezethet el bennünket a bonyolult kiegyezési mű, a 67 utáni Habsburg-monarchia hibás szerkezetének megértéséhez. Eötvös József 1865, augusztus 1-én azt irta Andrássy Gyulának: "... mindenekelőtt biztosítani kell nemcsak adminisztratív autonómiánkat, de állami önállóságunkat ls*«. f- de gondoskodnunk kell oly eszközökről is, melyek által a birodalomnak - mely a mi birodalmunk is, s melynek állása ennélfogva jólétünkkel összeköttetésben áll hatalmi állása fenntartassák"... "A birodalom ... a mi birodalmunk is. " Jólétünk ettől függ - állapította meg Eötvös, A trónbeszéd a Monarchia nagyhatalmi állásának fennmaradását állította oda a kiegyezés "conditio sine qua non"-jaként. íme, a magyar uralkodó osztály tisztán felismerte, hogy a Monarchia nagyhatalmi állásának fennmaradása neki is érdeke. Ez az érdekazonosság teremtette meg azután a reális alapot az uralkodóval való megegyezésre. VI Mi fenyegette, a megegyezésen munkálkodó magyar politikusok nézete szerint, a Ferenc Józseffel folytatott alku eredményességét, ill. az alkuból születő kormányzati berendezés funkcióképességét? Ahogy a Deáktól jobbra és balra állók /Apponyiék és Tiszáék/ véleményének ismertetése során fentebb láttuk, - a közös uralkodó és közös kormány parlamentáris ellensúlya, az egyik oldalról Bábel tornyának csúfolt, a másik oldalról a maradék függetlenség elnyelőjeként rettegett közös parlament.
