Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - V. A dualizmus kisérlet a két szempont egyeztetésére
- 9 • V Az 1866. év tavaszán megindult tárgyalások során arról volt szó, hogy egy abszolutista módszerekkel kormányzott s kifelé nagyhatalmi politikát folytató birodalom fennmaradását, sőt funkcióképességét biztosítsák a lényegesen megváltozott körülmények között is. Fennmaradás és funkcióképesség nemcsak.attól függött, hogy a kormányzati szervek, amelyeket a kiegyezési tárgyalások eredményeképpen kellett az alkudozó feleknek létrehozniuk, egészségesek legyenek, s a korszerű követelményeknek megfeleljenek, hanem - a politikai helyzet sajátos voltából következően - a formáktól is, amelyekbe a megegyezést, öntik. "Két tüz közé kerülhetünk," - mondotta az albizottság május 11i ülésén a konzervatív Apponyi, amikor a kiegyezés különböző feltételeit latolgatták, "a kormány és az alkotmányossá leendő népek közé."^ 5 Ezért tartotta jó kiindulópontnak a pragmatica sanctiot Deák s ezért helyezte a trónbeszéd is - nyilván a Deákkal való előzetes megállapodás alapján - gondolatmenetének tengelyébe a Habsburg-monarchiának ezt az alaptörvényét. Az uralkodóházzal szemben a pragmatica sanctio a politikai jószándék biztositékának tünt, az önállóság 67-es hivei számára pedig az szolgálhatott megnyugtatásul, hogy a 48-as törvények is a pragmatica sanctiora hivatkoztak* Apponyi megjegyzése a két tüz közé jutásról reflexió volt Deák Ferencnek vitaindító megállapításaira, A pragmatica sanctio együttes védelmet tételez fel. Erre van most is szükség. A különbség az akko-. ri és mostani helyzet között az, hogy másfél évszázaddal azelőtt a király abszolút uralkodó volt, "most a trónbeszéd is mondja, hogy itt is, Lajtán tul is van alkotmány: tehát érintkezzetek velők" - mondotta Deák.^6 Apponyi a konzervatív államférfinak a maga szempontjából teljesen indokolt aggodalmát juttatta kifejezésre, amikor az egyezkedni kivánó magyarok két tüz közé szorulására célzott. Érdekes módon, - persze - más politikai formulába öntve, ugyanez a félelem nyilatkozott meg a Deákoktól balra álló politikusok körében is. Ghyczy azt mondta: nem szeretng a mi alkotmányunkat a Lajtán túliak alkotmányosságának subordinálni. ' Tehát jobbról is, balról is a kiegyezésnek a magyar uralkodó osztály számára kedvező megoldását féltették a tárgyalásoknak Deák Ferenc által meghatározott módozataitól és formáitól. Amikor végig mentek az ügyeknek azon a során, amelyek a pragmatica sanctio értelmében voltak közös ügyek, s eljutottak azokig a tárgyak-; ig, amelyek nem az alaptörvényből következően, hanem más politikai okokból és - amint Deák kifejezte magát - "az érdekek közösségéből" kívántak közös ügyintézést, mint a Habsburg-monarchia gazdasági bázisát érintő államadósságok, kereskedelmi és vámügyek, Deák azt javasolta, hogy e kérdésekről Ő felségének -tcbbi országaival, mint szabad nem zet szabad nemzettel igyekezzenek egyezkedni.28 Apponyi, aki az imént még két tüz közé szorulástól féltette az egyezkedő magyarokat, most felszisszent és félreérthetetlenül kimondta, mitől tart: hagyják ki a Deák-féle szövegezésnek "a szabad nemzet szabad nemzettel" formuláját, "mert őfelségével könnyebben végzünk, mint avval a Bábeltornyával, a birodalmi képviseletté 1. "29 Apponyinak erre a-nyíltan alkotmányellenes megjegyzésére, áthidaló expedienst keresve, szinte azt mondhat-
