Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVI. A közös minisztertanács funkciója, - Dualista illúzionizmus
gyalás ának alapjául* Ez a kis adat is világot vet a közös minisztertanács munkájának mechanizmusára, arra, hogy miféle feladatokat és mi módon oldott meg. Funkciójának és feladatainak meghatározásával szorosan öszszefügg hatáskörének megállapitása. Mint idéztük imént, a magyar kiegyezési törvény, amely e tekintetben is bővebb osztrák változatánál, csupa negatívumban definiálta a közös minisztertanács hatáskörét. E negatívumok persze akkor, amikor pozitiv, mégpedig nehéz időkben sürgős döntések előtt állt a Monarchia legmagasabb kormányzati szerve, szükségképpen elégtelennek bizonyultak. Nem véletlen, hogy éppen a Monarchia alkotmányos életének világháborús eltorzulása során kezdtek kirajzolódni a közös minisztertanács működésének azok a keretei, amelyeknek gondos és előrelátó szabályozását a dualizmus államberendezése alapjainak lerakásakor, látván a berendezés apró részletekig következetes véghezvitelének nehézségeit, elmulasztották. Arra nézve, hogy a közös minisztertanács hatásköre meddig terjed, némi eligazítást ad Tisza Istvánnak épp a közös minisztertanács feladatkörének határait kutató felszólalása az 1914» október 31i tanácskozásokon. Arról volt szó, hogy a hadműveleti területté vá-lt, vagy annak közvetlen szomszédságában fekvő Galiciába katonai kormányzót kellene kinevezni. Az ügyet Berchtold adta elő: Frigyes kir, herceg, mint a hadsereg főparancsnoka kérte közvetlenül az uralkodóhoz intézett felterjesztésébon Galicia és Bukovina élére katonai kormányzó kinevezését. Már az ügy exponálásában maga a külügyminiszter utalt arra, hogy ez a kérdés az osztrák miniszterelnökre tartoznék s csak azért hozza a közös minisztertanács elé, mert a normális viszonyok helyreállta e tartományokban az egész Monarchia érdeke,26o. ^ konkrét kérdések szabályozása az osztrák kormány feladata. Mégis ide hozta a galiciai kormányzó kinevezésének kérdését, mert kívánatos a közös minisztertanács elvi állásfoglalása is. De azért is tett igy, mert a kérdés megoldása a külpolitikai viszonyokra is kihathat. Bilinski, a lengyel származású közös pénzügyminiszter élesen tiltakozott katonai kormányzó kinevezése ellen, mert ugy látta, hogy a katonai kormányzó hivatalbalépése a lengyelek szemében Lengyelországnak mint önálló államnak a Monarchia keretében való elhelyezkedését eleve lehetetlenné teszi, A magyar miniszterelnök szerint, ha csupán katonai kormányzó kinevezéséről van szó, akkor nem kivan a kérdéshez hozzászólni, mert ebben az esetben a közös minisztertanácsnak nincs joga a kérdés elintézésének mikéntjébe beavatkozni. Ellenben, ha Bilinski kívánságának megfelelően, Lengyelország jövendő, monarchiabeli, államjogi helyzetéről kivannak dönteni, akkor, mint a Monarchia alkotmányszerü szerkezetét érintő kérdésben, igenis a közös miniszteri konferencia hivatott a döntésre. Tisza érvelését a minisztertanács magáévá tette, s ezzel formailag jóváhagyta az évtizedes gyakorlatot, amely a közös minisztertanács hatáskörét a kiegyezési alaptörvényekben a Monarchia államjog! szerkezetére nézve lefektetett alapelvekre, ill* az ezeket érintő kérdésekre korlátozta,2ol«
