Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XV. A közös minisztertanács a háborúban: lemradás az ügyintézésben
hogy a háború kezdete óta, tehát már jóelőre hangsúlyozta: a mozgósítási hiteleknek sem nagysága, sem célszerűsége, sem szükségessége, csupán azok kellő időben történő előteremtése tekintetében vállal felelősséget * de ezt a korlátolt felelősséget is csak akkor veszi magára,, ha a háború befejezése után a hadügyminisztérium a legapróbb részletekig elszámol azzal, hogyan használta fel a rendelkezésére bocsátott összegeket* Teleszky, majd a magyar miniszterelnök, Tisza is azt követelte, hogy csak előzetes, minisztertanácsi határozatok alapján, s e határozatokban megállapított módon és célra vehesse igénybe a hadügy a hiteleket* Teleszky mintegy engedményt fűzte a javasolt formulához, hogy a hadügy hadiipari rendelkezéseinek határát, tekintet nélkül az engedélyezett hitel nagyságára, a gyárak teljesítőképessége, tehát egy erősen technikai szempont szabja meg* A vita során Stürgkh osztrák miniszterelnök azt mondotta; állapodjanak meg egyszersmindenkorra érvényes formulában* A hadiipari rendeléseket fedező összegeket folyósítsák automatikusan* hogy ne kelljen minden alkalommal minisztertanácsot egybehívni s ismételten határozatokat hozni, A minisztertanács ebbe nem ment bele s lényegében a Tisza-Teleszky-féle javaslat értelmében határozott* Stürgkh áthidaló propoziciója a háborús államvezetés mechanizmusának lényegébe világit vele /az ügykomplexusról is csak ezért beszéltem/. Az ügyeket immár nem lehetett az alkotmányban előirt módon intézni* A hadigépezet, a háború mechanizmusán belül is elsősorban a-korszerű hadviselést szolgáló haditechnika fejlesztése, egyre gyorsuló ütemben igényelte a pénzt. Ezeket az igényeket, ha technikai elmaradottsága miatt nem akart végveszélybe jutni- a Habsburg-birodalom, megszakítatlanul, vagy ahogyan Stürgkh szinte klaszszikusan fogalmazta az ügyintézésnek a háború által megkövetelt elte chnizálódását, automatikusan kellett a Monarchia gazdasági életének kielégítenie. Ausztria-Magyarország gazdasági élete azonban, még kevésbé gazdaságának egyik felépítményi része, ügyintézése nem birta el az automatizálást. Hiába*' hozta meg határozatát a közös minisztertanács, hogy a hadihite ; leket csak minisztertanácsi felhatalmazás alapján használhatja fel a hadügy, hogy uj ipari üzemeket, gyárakat is csupán ilyen döntések alapján létesíthet, éppen a minisztertanácson elhangzott panaszok és újra, meg újra hozott határozatok 2-^* bizonyítják, hogy a háborús események, ill* a technikai fejlődésnek ezekben sűrűsödő kívánalmai fölébe nőttek a Monarchia államberendezése hagyo~ mányos ügyintézésének s ezen belül a közös minisztertanácsnak is, Hotzendorfi Conrad vezérkari icliök, akit az 1915• június 18-i, a baeiihiteiek £eIhaszhálása és a haditechnika fejlesztése ügyében Összehívott, nagyjelentőségű konferehoí^pa meghívtak, a hadvezetőségnek, főleg Teleszky magyar pénsügyminiszter által kifogásolt és számtalan példával illusztrált .pazarlásával kapcsolatos szemrehányásokra válaszolva ingerülten kérdezte: hol takarékoskodjék, s egyáltalán, mire va 16 a fo 1 yto no s k.onfereno.1 azá s? /íme, Stürgkh formulája nyers fogalmazásban a háborús igények automatikus kielégítéséről./ Az 1915* december Í2--Í közös* miniszteri konferencia, egyebek között, ismét egy, a hadvezetőség által az anyagbeszerzés terén teremtett fait aocompli-val foglalkozott, /Ezek a fait accompli-k jelzik a háborús mechanizmusnak a hagyományos ügyintézés elé futását./ A hadve-
