Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XIV. A közös minisztertanács a háborúban: a német gazdaság és haditechnika fölénye

ború egyre növekvő mért ékben támasztott, A Monarchiának ez a lemaradá­sa az események száguldó tempójával szemben, elsó'sorban legfó'bb kor­mányszervének, a közös minisztertanácsnak működésében jelentkezett. A Habsburg-birodalom olyan feladatok elé került, amelyekkel már egyedül nem tudott megbirkózni* Ahogyan Teleszky magyar pénzügyminiszter ép­pen a Németországhoz való viszonyról szólva mondta az 1916, július 3­i, közös minisztertanácson,.223, kénytelen volt megengedni, hogy egyre több olyan ügy elintézésébe, amelyben legfelsőbb szinten a közös mi­niszteri konferenciának kellett volna döntenie, szóljon bele egy kül­ső hatalom, A közös minisztertanácsnak fölébe nőtt a háborús technika diktálta fejló'dés, A vezérkari tervektől a szoros értelemben vett hadi­technikáig, amelyet szinte óráról-órára kellett tökéletesítenie minden hadviselő államnak, ha lépést akart tartani az eseményekkel, a háború­val kapcsolatos követelmények túlterhelték a kettős monarchia gazdasá­gi életét. Ez a túlterhelés, számtalan áttétellel, végső fokon a közös minisztertanács ügyintézésében is jelentkezett* Hogy a feladatok, ame­lyeket a közös minisztertanácsnak kellett volna megoldania, túlhalad­ták lehetősége határait, és dimenzióikban túlnőttek a kereteken, ame­lyeken belül a Monarchia maga oldhatta volna meg azokat, nem szivesen ismerték el a Habsburg-birodalom legfőbb kormányszervének tagjai. Re­ális megoldásokat a maguk hatáskörében nem találtak, ezért a realitá­sok elől a látszatokba menekültek. Az 1917• május 6~i közös minisztertanácson, tehát abban az időben, amikorra az Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi vezető embere látta - amint ezt nem egy, fentebb idézett nyilatkozat bizonyította hogy a Habsburg-birodalom ráutaltsága Németországra, máris a Monarchia függetlenségének rovására ment, Czernin külügyminiszter a Németország­hoz való felzárkózásról szólva, hamisnak mondta azt a, főleg Angliában kelt benyomást,' ' 'als ah die Annáherung auf Kosten der Selbstándigkeit üsterreich-Ungarns geschehe , ,,22 4• g látszat ellen tiltakozott Tisza István is: bármennyire is szükséges - mondotta - a gazdasági együtt­működés Németországgal, "... so sei doch dem Auslande gegenüber der Anschein zu vermeiden, als ob Österreich-Ungarn sein wirtschaftliches Selbstbestimmungsrecht aufgégében hát te." A vita során ismételten felszólalván, a Monarchia függetlensége fenntartásának látszatát egye­nesen pozitiv politikai követelménynek állitotta be, amely Németor­szágnak is konkréten hasznára lesz: "Bei deh. Friedensverhandlungen und auch spáter werds Üsterreich-Ungarn umso mehr in der Lage sein, Deutsch­land gute Dienste zu leisten, je mehr das Ausland den Eindruck gewinne, dass die. Monarchie selbstándig vorgehe und nicht ins deutsche Schlepptau genommen sei," 22 5» Tagadhatatlan ugyan, hogy a látszatokért, a függet­lenségnek legalább külszinéért való hadakozásnak az Osztrák-Magyar Mo­narchia világháborús agóniájában volt némi reális tartalma. Az, amire Ozernin külügyminiszter célzott a tanácskozást megnyitó soraiban; Anglia háborús erőfeszitéseinek legfó'bb célja, hogy gátat vessen a po­rosz militarizmus megerősödésének, A Német Birodalom és Ausztria-Ma­gyarország gazdasági közeledése pedig nem egészen alaptalanul ébresz­ti fel az angolokban azt az aggodalmat, hogy a központi hatalmak poli­tikai együttmükaüésének és gazdasági összefogásának végső soron a po­rosz militarizmus látja majd hasznát. Ha szükséges is és a Monarchiára nézve hasznos is a gazdasági együttműködés, ennek ugy kell megvalósul-

Next

/
Oldalképek
Tartalom