Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XIV. A közös minisztertanács a háborúban: a német gazdaság és haditechnika fölénye
ború egyre növekvő mért ékben támasztott, A Monarchiának ez a lemaradása az események száguldó tempójával szemben, elsó'sorban legfó'bb kormányszervének, a közös minisztertanácsnak működésében jelentkezett. A Habsburg-birodalom olyan feladatok elé került, amelyekkel már egyedül nem tudott megbirkózni* Ahogyan Teleszky magyar pénzügyminiszter éppen a Németországhoz való viszonyról szólva mondta az 1916, július 3i, közös minisztertanácson,.223, kénytelen volt megengedni, hogy egyre több olyan ügy elintézésébe, amelyben legfelsőbb szinten a közös miniszteri konferenciának kellett volna döntenie, szóljon bele egy külső hatalom, A közös minisztertanácsnak fölébe nőtt a háborús technika diktálta fejló'dés, A vezérkari tervektől a szoros értelemben vett haditechnikáig, amelyet szinte óráról-órára kellett tökéletesítenie minden hadviselő államnak, ha lépést akart tartani az eseményekkel, a háborúval kapcsolatos követelmények túlterhelték a kettős monarchia gazdasági életét. Ez a túlterhelés, számtalan áttétellel, végső fokon a közös minisztertanács ügyintézésében is jelentkezett* Hogy a feladatok, amelyeket a közös minisztertanácsnak kellett volna megoldania, túlhaladták lehetősége határait, és dimenzióikban túlnőttek a kereteken, amelyeken belül a Monarchia maga oldhatta volna meg azokat, nem szivesen ismerték el a Habsburg-birodalom legfőbb kormányszervének tagjai. Reális megoldásokat a maguk hatáskörében nem találtak, ezért a realitások elől a látszatokba menekültek. Az 1917• május 6~i közös minisztertanácson, tehát abban az időben, amikorra az Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi vezető embere látta - amint ezt nem egy, fentebb idézett nyilatkozat bizonyította hogy a Habsburg-birodalom ráutaltsága Németországra, máris a Monarchia függetlenségének rovására ment, Czernin külügyminiszter a Németországhoz való felzárkózásról szólva, hamisnak mondta azt a, főleg Angliában kelt benyomást,' ' 'als ah die Annáherung auf Kosten der Selbstándigkeit üsterreich-Ungarns geschehe , ,,22 4• g látszat ellen tiltakozott Tisza István is: bármennyire is szükséges - mondotta - a gazdasági együttműködés Németországgal, "... so sei doch dem Auslande gegenüber der Anschein zu vermeiden, als ob Österreich-Ungarn sein wirtschaftliches Selbstbestimmungsrecht aufgégében hát te." A vita során ismételten felszólalván, a Monarchia függetlensége fenntartásának látszatát egyenesen pozitiv politikai követelménynek állitotta be, amely Németországnak is konkréten hasznára lesz: "Bei deh. Friedensverhandlungen und auch spáter werds Üsterreich-Ungarn umso mehr in der Lage sein, Deutschland gute Dienste zu leisten, je mehr das Ausland den Eindruck gewinne, dass die. Monarchie selbstándig vorgehe und nicht ins deutsche Schlepptau genommen sei," 22 5» Tagadhatatlan ugyan, hogy a látszatokért, a függetlenségnek legalább külszinéért való hadakozásnak az Osztrák-Magyar Monarchia világháborús agóniájában volt némi reális tartalma. Az, amire Ozernin külügyminiszter célzott a tanácskozást megnyitó soraiban; Anglia háborús erőfeszitéseinek legfó'bb célja, hogy gátat vessen a porosz militarizmus megerősödésének, A Német Birodalom és Ausztria-Magyarország gazdasági közeledése pedig nem egészen alaptalanul ébreszti fel az angolokban azt az aggodalmat, hogy a központi hatalmak politikai együttmükaüésének és gazdasági összefogásának végső soron a porosz militarizmus látja majd hasznát. Ha szükséges is és a Monarchiára nézve hasznos is a gazdasági együttműködés, ennek ugy kell megvalósul-
