Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2012)
Veszprém vármegye
BEVEZETÉS 507 (D) az elejétől a végéig összevetettük a minden bizonnyal legkorábbi, Matolai János által készített fogalmazvánnyal (A), és a két szöveg eltéréseit minden esetben jeleztük. A Matolai-féle kézirat eltéréseit jegyzetben közöltük, illetve, ha hozzá képest a D szövegben egyértelmű szövegromlás történt, akkor a Matolai-szöveg alapján korrigáltuk a főszöveget. Ritkítva közöltük aD szöveg többleteit - tehát azokat a részeket, amelyek nem Matolaitól származnak, hanem későbbi kiegészítések. Erre az igen időigényes munkára több szempontból is szükség volt. Egyrészt jelezni akartuk vele, hogy sok esetben - így Veszprém esetében is - inkább Matolai, mintsem Bél tekinthető a leírás szerzőjének. Nem kellett ugyanis sokszor ritkítani: egy-két személyes emléktől - így a Balatonon történő téli halászat leírásától - és néhány egyéb pótlástól, javítástól eltekintve Bél alig nyúlt bele a szövegbe. Annál érdekesebb látni, hogy mi az a néhány hely, ahol Bél mégis szükségét érezte a javításnak, kiegészítésnek (pl. Anonymus idézése a vármegye történetében). Akadt később a szövegnek egy kéretlen „aktualizálja”, Szarka Ferenc, a D kézirat másolója, aki pl. a veszprémi püspökről, vagy éppen a Batthyány- birtokokról szóló adatokat „frissítette” az 1772. évi állapotoknak megfelelően - az ilyen szövegrészeknél ismét jól jött a ritkítás, hiszen így „idegen testként” élesen elválnak a textustól. Persze ilyenkor jegyzetben utaltunk rá, hogy itt nem Bél, hanem Szarka betoldásáról van szó. Fontos volt emellett a két szöveg összevetése azért is, mert a Matolai-szöveg is tartalmaz többleteket a D szöveghez képest, amelyeket aztán a szöveg későbbi alakítása során vélhetőleg Bél (Szarka?) kitörölt. Ezek jelentős része igen fontos adatokat tartalmaz, így pl. a korábbi birtokviszonyokról, amelyek Bél (vagy esetleg Szarka?) korára már elavultak. Sokszor előfordul ugyanis, hogy Matolai egy bizonyos személyt nevez meg valamely falu birtokosaként, de a D szövegben ugyanezen a helyen már csak az illető családneve olvasható, sőt, olykor más családnév tűnik fel, ami egyértelműen tudatos korrekció volt Bél, esetleg Szarka részéről. Vannak emellett olyan utalások Matolainál (pl. a vármegye gazdasági, felekezeti viszonyaira), amelyek láthatóan nem ok nélkül hiányzanak a D kéziratban. Külön érdekesség, hogy Matolai számos esetben jelezte, hogy egy-egy falu mikor települt újjá - pl. „öt évvel ezelőtt” -, ám ez a későbbi szerkesztőnek, azaz Bélnek, esetleg Szarkának felesleges adat volt, így szinte mindig átírta őket, a pontos számot valamilyen határozatlan számnévvel helyettesítve (általában az aliquot „néhány” szóval). Mivel azonban tudjuk, hogy a Matolai-kézirat elkészítése, de legalábbis Matolai adatgyűjtő körútja 1731-ben történt, az ilyen esetekben az általa megadott információból könnyen kiszámítható az újratelepítés éve. Ezeket a Matolai-féle többleteket a szövegkritikai jegyzetekben közöltük. Végül rendkívül hasznosnak bizonyult a kolláció azért is, mert - részben Szarka hibájából, részben talán az általa másolt, elveszett kézirat (c) rossz állapota folytán - hatalmas mennyiségű szövegromlás van a D kéziratban, amelyek jelentős része azonban korrigálható volt az A kézirat segítségével (éppen azért, mert magának a textusnak a tartalma keveset változott).19 A hibás alakokat természetesen feltüntetjük a jegyzetekben. A D kézirat margószövegei hiányosak és kezdetlegesek, ebből következőleg synopsis, azaz tartalomjegyzék is csak egy-két esetben bukkan fel, a legtöbbször pedig hiányzik. Nincs továbbá „megformázva” a szöveg, vagyis egy-két kivételtől eltekintve nincsenek benne aláhúzással jelölve a tulajdonnevek, idézetek, ellentétben a Bél írnokai által készített másolatokkal. Természetesen nincs fejléc sem, amint hiányzik a leírás végéről az úthálózati tábla is. Ez csak részben lehet Szarka hibája, sokkal inkább gyanítható, hogy a szöveg megszerkesztettsége eleve is ilyen alacsony volt, vagyis Bélnek már nem volt ideje úgy előkészíteni a szöveget a kiadásra, ahogyan azt szerette volna (ez lehet a magyarázat a Bél-féle kiegészítések alacsony számára is). A fenti hiányosságokat - kiadói elveinknek megfelelően20 - az úthálózati tábla és a margók kivételével pótoltuk, a Bél életében kiadott vármegyeleírások gyakorlatát követve. Ami a szöveget illeti, magán hordozza azokat a jegyeket, amelyek általában a Matolai-féle leírásokra jellemzőek. Vagyis meglehetősen jól adatolt a természetföldrajzi tagozat, illetve a falvak leírása, de érdektelen a politikai tagozat (ha 19 Sajnos a vármegyeleírás magyar fordítója nem végezte el a kollációt, így e szövegromlások rendre „kisiklatják” a fordítást, amely egyébként sem mentes a súlyos hibáktól. Vö. Bél 1989. 20 L. Bél 2011.20.
