Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2012)

Zala vármegye

BEVEZETÉS

I. A kéziratok családfája

A

i

b1

i

b2

i

c1

II. A vármegyeleírás elkészítésének folyamata

Az első ránk maradt kézirat - Bél fő munkatársa, Matolai János tollából - valamikor 1731 után készült el Veszprém vármegyéről (A), de Bél, mint egyik levelében írta, már 1724-től fogva dolgozott a leíráson.1 A hevenyészett és utólag kipótolt kéziratról tisztázat készült (b1), amelyet Bél átnézett és néhány helyen - többek között saját életrajzi adataival - kiegészített, illetve módosított (b2). Majd ezt is letisztáztatta és 1735 augusztusában elküldte a Helytartótanácsnak vármegyei revízió céljából (c1), a hivatal pedig továbbküldte a vármegyének. A vármegyebeliek bizottságot állítottak fel a kézirat átnézésére, amelynek tagjai 1736 elején írtak néhány megjegyzést a leíráshoz. E megjegyzéseket Bél kis részben ugyan, de figyelembe vette az irat kézhezvétele után (1. c2). Ez egyébként valamikor 1736 második felében történhetett. Szintén 1736-ban figyelmeztette a Kancellária - a Helytartótanács sugalmazására - a szerzőt, hogy hagyja el Gecse településnél a lakosok vallására vonatkozó megjegyzéseket, amit Bél láthatóan zokon vett (1. c). Ezután a leírás ügye megfeneklett: nincs adat arra, hogy Bél a Kancelláriának elküldte volna az iratot, noha szándékában állt (1. c). Szarka Ferenc a vármegyétől visszajött és Bél által korrigált kéziratról (c2) 1772-ben másolatot készített (D), azonban néhány helyen - szokásához híven - aktualizálta is Bél művét (1. D). A másolásra nyilvánvalóan azért volt szükség, mert a Veszprém vármegye leírását tartalmazó kéziratokat vízkár érte (1. kötetünk előszavát). A D kéziratról készített másolatot Gyurikovits György a 19. század első felében (E).

1 L. Bél 1993. nr. 624.