Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2011)
BEVEZETÉS - I. Út a kiadásig
10 BEVEZETES nyomdával való gondok következtében kéziratban maradt; e vármegyeleírások példányai számos levéltárba, gyűjteménybe szóródtak szét. Bár sok vármegyeleírás megjelent azóta magyar (és néhány szlovák) fordításban,7 ezek nagyon egyenetlen színvonalúak. Számos esetben nincsenek tárgyi jegyzetek, vagy tudományos igényű bevezetés, a fordítások sokszor kivonatosak, vagy éppen nem a megfelelő kézirat alapján készültek. Emellett egy-két kivételtől eltekintve nem szerepel bennük az eredeti latin szöveg, noha kéziratos forrásnál elvárható lenne az eredeti textus megjelentetése, különösen egy ilyen jelentős mű esetében. A problémák ezzel nem érnek véget: itt most csak a súlyos fordítási hibákat említjük meg, amelyek abból adódnak, hogy a fordító nem ismeri eléggé Bél stílusát, nem mélyedt el Bél egyéb műveiben, csupán saját „penzumára” koncentrál. Bél Mátyás Notitidja. tehát nyomtatásban ma sem hozzáférhető teljes egészében, s a fordításban közölt vármegyeleírások is sok aggályt vetnek fel. Ezért van szükség a kéziratban maradt leírások megbízható kritikai kiadására. A teljes kiadás révén ugyanis nemcsak a Notitia ismert „erényeit” (a 18. századi állapotokról szóló értékes adatokat) lehet maradéktalanul kiaknázni, hanem végre lehetővé válik majd a Notitia teljes tartalmi elemzése, egyben Bél Mátyás történészi, földrajztudósi arcélének megrajzolása is. Bél ugyanis nem csupán egy szorgalmas adatgyűjtő volt, hanem vármegyeleírásokon messze átívelő Magyarország- és történelemképpel, világos és nagyszabású történetírói koncepciókkal bíró historikus, akinek opus magnum-&, a Notitia sokkal több, mint amit eddig a gyarló fordításokon keresztül megtudhattunk róla. I. Út a kiadásig Habár az elmúlt két és fél évszázadban többször felmerült a teljes Notitia kiadásának terve, ezek a kezdeményezések rendre meghiúsultak.8 A folyamatos kudarcban véleményünk szerint három fő tényező játszott szerepet: 1. Bél kéziratos hagyatéka számos helyre szóródott szét, s éppen a legfontosabb részét, a Batthyány József kalocsai, majd esztergomi érsek által 1769-ben megvásárolt kéziratokat - amelyek között ott volt a vármegyeleírások zöme - jelentős vízkár érte a Dunán való szállításkor.9 Ezek a mostoha körülmények már eleve megnehezítették a kiadást tervezők munkáját. 2. Akadályozta a kiadás megvalósítását a vármegyeleírások rendkívül szerteágazó szöveghagyományának problémája is. Egy-egy leírásnak akár egy tucat példánya is lehet, mivel Bél folyton javítgatta őket, s a javított változatokról újabb és újabb tisztázatot készíttetett. Növelte a példányok számát, hogy Bél köteles volt ellenőrzésre elküldeni a leírásokat a Magyar Udvari Kancelláriának, illetve a Helytartótanácson keresztül a vármegyéknek is, amihez újabb tisztázatok kellettek. Gyakran másolatot készítettek a leírásról a vármegyei hatóságok, illetve magánemberek. Emellett természetesen Bél halála után is másolták a vármegyeleírásokat. így a leírások kiadását, lefordítását alapos filológiai munkának kell(ett volna) megelőznie, hogy a fennmaradt példányok vizsgálata után meg lehessen 7 Ezek listáját legújabban 1. Tóth 2007.1. 171-175., ill. még 1. a II. kötetben az egyes vármegyeleírás-ismertetők ösz- szefoglaló adatait. 8 E kiadási kísérletekre 1. Szelestei 1984. 7., io-n., 16-17. Legutóbb 1979-ben tűzte napirendre az MTA Történet- tudományi Intézete „Bél Mátyás műveinek, hagyatékának gyűjteményes kiadását”, s a feladattal Wellmann Imrét bízták meg. L. Wellman 1979. 381. (1. a szerkesztő megjegyzését ugyanezen a lapon). Ám ez a kezdeményezés sem valósult meg. 9 L. Szelestei 1984. 8-16.; Tóth 2007.1. 13-15.
