A Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiuma támogatásainak hasznosulása (1995–2004) (Budapest, 2007)

IV. Összegzés, javaslatok

illetően, másrészt viszont az egyéni kezdeményezőkészség csökkenését okozhatja, a személyes vállalásokat nehezíti meg. Kiadványok megjelen­tetéséhez sokszor nem levéltári intézmények, hanem alapítványok, könyvkiadók nyújtottak be pályázatot. A levéltárak a pályázati támogatásokat részben alapfeladataik elvégzésé­re fordították. Véleményünk szerint az általános segédletek (pl. fondjegyzék) elkészítése és közreadása, az állományvédelmi műhelyek berendezése, fenntartása alapvetően a levéltárat fenntartó kötelessége. Sajnálatos és a levéltári terület alulfinanszírozottságát jelzi, hogy a levél­tárak több esetben még ezeket a feladataikat is csak NKA támogatással tudták megvalósítani. A pályázati adatlapok tanúsága szerint levéltárak hozzájárulása a pályá­zott pénzhez képest többnyire kisebb összegű: a pályázók a teljes támo­gatási összeg mintegy 16%-át tudták önerőként, kevesebb mint 6,5%-át pedig külső forrásként hozzátenni az NKA támogatásához. Ebből is arra következtethetünk, hogy a pályázatban meghatározott célt az NKA támo­gatása nélkül nagy valószínűséggel nem tudták volna megvalósítani. Örvendetes, hogy jelentős összegekkel járult hozzá az NKA az évtizede­kig mostoha körülmények között, állami elnyomás alatt tengődő egyházi levéltárak fejlesztéséhez, az ott folyó munka újraindításához. Ezt a tevé­kenységet a jövőben is kiemelten javasoljuk támogatni. Hasonlóképpen előremutató tény, hogy az NKA támogatni tudta a hatá­ron túl - Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, Horvátországban stb. - őrzött magyar vonatkozású levéltári anyag állományvédelmét, rendezé­sét, feldolgozását. A pályázatok eredményessége rendkívül jónak mondható. A kimutatás szerint a sikertelen (meg nem valósult) pályázatok aránya rendkívül ki­csiny (az összes pályázat mindössze 1,2%-a), összegszerűen visszauta­lásra került 15.699.921 Ft, a teljes összeg 0,8%-a. Mindez az alapos előkészítésnek, a munka reális tervezésének és megvalósításának bizo­nyítéka. Mindemellett is szükségesnek tartjuk az elkészült pályázatok ellenőrzé­sének javítását, rendszeressé tételét. A 10 évenkénti átfogó ellenőrzés túlságosan hosszú időszakot ölel fel, ami az adatok részbeni elvesztése miatt torzulásokat okozhat és az összegyűlt tapasztalatok sem haszno­sulhatnak kellő időben. Ezért javasoljuk a döntéshozatali és az ellenőrzé­si munka szétválasztását és az ellenőrzési munka hatékonyságának növelését. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom