A Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiuma támogatásainak hasznosulása (1995–2004) (Budapest, 2007)
III/8 Állományvédelem
iratok restaurálásáig, a széthulló kötetek újrakötésétöl, a savas, töredezett papírok vegyi-fizikai kezeléséig, szerteágazó feladatot jelent. Az állományvédelem körébe tartozik még a maradandó értékű információk más adathordozóra mentése és tartós megőrzése mikrofilmezéssel, digitalizálással. Az állományvédelem a levéltárak leginkább költségigényes munkaterülete, amelyet a fenntartók nem, vagy csak kis mértékben hajlandók finanszírozni. A fenntartók a rövid távú tervezési és intézkedési gyakorlat miatt általában nem képesek érzékelni a lassú, de folyamatos romlás veszélyeit és ezzel gyakran visszafordíthatatlanul a pusztulás felé taszítják a maradandó értékű iratok jelentős részét. Megfelelő támogatási rendszer működtetése nélkül átfogó, a levéltári terület nagy részére kiható fejlesztés nem valósulhat meg, és ennek hiányában jelentős veszteség érheti a magyar levéltári rendszerben őrzött maradandó értékű iratállományt. Az általunk vizsgált időszakban az állományvédelmi pályázati rendszer működési keretei jelentősen eltérnek a többi levéltári tevékenység támogatási rendszerétől. Az állam, az állományvédelem kifejezett támogatására 1998 és 2003 között a közlevéltárakban és a nyilvános magánlevéltárakban őrzött levéltári anyag évi 2%-ának átvizsgálásához, a szükséges selejtezés elvégzéséhez és a biztonsági másolatok elkészítéséhez, valamint a veszélyeztetett állapotú iratok, illetőleg a bennük lévő információk tartós megőrzését szolgáló egyéb teendők ellátásához szükséges pénzügyi feltételeket a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezeti kezelésű költségvetési előirányzatából biztosította. A közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak közötti elosztásáról a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, ill. utóbb a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázat kiírásával gondoskodott. Az NKA az 1995-1997 közötti időszakban, majd 2004-ben hirdetett meg állományvédelmi pályázatokat, a közbül eső periódusban az állományvédelem támogatása a fentiekben említett formában működött. Az állományvédelemre 1995 és 1997 között biztosított keretösszeg nagyságrendileg tért el a későbbiektől, s bár e három év alatt is közel tízszeresére növekedett az NKA által erre a célra kifizetett támogatás, átfogó, jelentős hatást nem tudott gyakorolni a levéltárak fejlesztésére. A levéltári szakterület egészének rendelkezésére álló NKA keret korlátozottsága miatt az állományvédelemre fordítható források reménytelenül szűkösnek bizonyultak. Fordulatot az 1997. évi CXL törvény hozott ebben a kérdésben, amely jelentősebb összeget rendelt az iratvédelem feladatainak megoldására. A törvény rendelkezései szerint a veszélyeztetett állapotú iratanyag megmentésével kapcsolatos feladatok finanszírozására a fedezetet a szakminisztérium költségvetésében elkülönített előirányzatként bocsátották rendelkezésre. A keretre benyújtott pályázatokat a kulturális miniszter 68
