Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A Badeni egyezmény jelentősége
zítette, sőt sok esetben lehetetlenné tette, a badeni egyezmény rendelkezései valóban újszerüek és jövőbe mutatóak voltak. Jövőbe mutató volt ez az egyezmény abban az értelemben is, hogy nemcsak a monarchia levéltári örökségének felszámolásáról intézkedett, hanem az első világháborút lezáró békeszerződések által meghatározatlanul hagyott szellemi tulajdon fogalmát a levéltári vagyon kérdésében a tudományos együttműködést elősegítő módon konkretizálta. A nemzetállami kizárólagosságot meghaladó korszakos előrelépés, hogy a szellemi tulajdon, a kulturális örökség fogalmát megszabadította a merev területi megfeleltetéstől. A saját felségterületén kívüli levéltári anyaghoz oly módon ismerte el egy állam igazgatási, kulturális és tudományos érdekeltségét, hogy biztosította a korlátlan információszerzés és az annak elősegítésére a levéltári anyag feldolgozására való befolyás lehetőségét. A levéltári információhoz való jog elismerése, a levéltári anyag használatának, információs tartalma megőrzésének intézményesítése olyan alapelveket honosított meg az államközi levéltári kapcsolatokban, amelyekhez hasonló kívánalmak lehetősége és jogosultságát csak három-négy évtizeddel később jelent meg a levéltári jogutódlás kérdéseivel foglalkozó ENSZ és UNESCO ajánlásokban.171 A közös szellemi tulajdonnak nyilvánított levéltári anyag mint közös kulturális örökség kezelésére alakult intézmény, a bécsi magyar levéltári delegáció a tudományos együttműködés egész sor új formáját valósította meg, amelyet a közös múlt megértésének szelleme hatott át.172 A politológiai kutatások is rámutattak arra, hogy a közös kulturális örökség léte a kétpólusú világrendszerben kialakult európai megosztottság idején is, a szakmai érintkezés állandósulását erősítette.173 Számos pozitív hozadéka ellenére a badeni egyezmény szellemisége először az 1960-as évek elején jelent meg a nemzetközi levéltári irodalomban, mint az államközi levéltári jogviták megoldásának egyik lehetséges formája.174 A Nemzetközi Levéltári Kerekasztal Konferencia 1977-ben fogadott el ajánlást a proveniencia és a közös tulajdon elvének együttes alkalmazására államfelbomlás és államutódlás esetén a levéltári örökség hovatartozásának meghatározására és a levéltári információk kölcsönös használatának biztosítására.175 Az államutódlás jogi és vagyoni kérdéseiről 1983-ban Bécsben tartott ENSZ konferencián mégis sorra leszavazták az ilyen szellemű magyar, osztrák és svájci kezdeményezéseket és gyakorlatilag a területi pertinencia került előtérbe mint megoldási alapelv a levéltári jogviták rendezésére. Az 1990-es évek elejétől Európa keleti felén végbement állami dezintegrációs folyamat és annak levéltári következményei viszont éppen a badeni egyezményben megfogalmazott elvek helyességét igazolták.176 A forráskiadvány ennek az államhatárokon átnyúló, a gyakorlatban több évtizede eredményesen működő tudományos együttműködési forma gyötrelmes kialakulásának és tanulságainak megismerésére szolgál. 171 KÖRMENDY 1979. 679-681. és AUER 1986. 55. és 61. 172 MIKOLETZKY, L. 1998. 26-27. és SILAGI 2003. 29-30. 173KOFLER 1985. 112. 174 LES ARCHIVES 1963. 34. és 137. 175 CONSTITUTION 1980. 77-78., 101. és 138. 176 Az egyezmény nemzetközi utóéletére vonatkozóan AUER 1998. 91-93. LX1V
