Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A magyar társtulajdonosi jog érvényesítésének kísérlete a közös levéltárakban
iratok kiválasztására, azaz a szerződés végrehajtásának időtartamára, korlátlan szabad raktári hozzáférést biztosított a felszámolást végző cseh levéltárosoknak azokhoz az állagokhoz is, amelyek vitán felül kizárólagos magyar szellemi tulajdonnak számítottak. Ezt magyar részről különösen barátságtalan eljárásnak találták, mert egyidejűleg a felszámolásra kijelölt magyar levéltárosok szabad raktári belépésének engedélyezése elől az 1919. decemberi felszámolási törvény alapján elzárkóztak.116 Hasonlóan elutasító válasz érkezett arra a diplomáciai úton előadott magyar kívánságra, hogy a társtulajdonosi jog gyakorlására a Csehszlovákiának való iratátadás lebonyolításába vonják be a magyar levéltárosokat.117 A magyar tiltakozásokat azzal az indoklással vetették el, hogy a levéltárakról szóló osztrák—cseh kormányközi egyezmény nem jelenti sem a proveniencia elv megsértését, sem pedig egy harmadik állam érdekeinek korlátozását, mert az annak (azaz Magyarország) érdekeltségébe tartozó állagokat nem adják ki, hanem csak másolatok készítésére biztosítják a szabad hozzáférést.118 A magyar levéltári megállapodás halogatásával és a magyar levéltárosok hivatali tevékenységének korlátozásával Ausztria valójában a társtulajdonosi joghoz való magyar ragaszkodás feladását szándékozott kikényszeríteni. Erre szolgáltak az utódállamokkal kötött újabb levéltári szerződések, ill. a könyvtári és múzeumi örökségről megkezdett tárgyalások. Az utódállamok ugyanis követeléseik kielégítése fejében hajlottak arra, hogy elismerjék Ausztria egyedüli és kizárólagos jogát a levéltári és múzeumi anyagban, amely kétségkívül gyengítette a magyar tárgyalási pozíciót. Az osztrák diplomáciának a magyar társtulajdonosi aspirációkat elutasító magatartását erősítette a Monarchia kulturális örökségének kezeléséről 1921-1922-ben rendezett római konferencia lefolyása. Az egykori Monarchia területén alakult államok tanácskozása többek között egy multilaterális keretegyezményt dolgozott ki az utódállamok között fennforgó levéltári kérdések rendezésére. A volt közös levéltárakkal kapcsolatos magyar törekvés két alapelve, a társtulajdonosi jog és a közös tulajdon nyilvánvalóan nem került be az egyezménybe. Magyar nézőpontból ez a konferencia különösen azért volt sikertelen, mert az Ausztriával kötendő levéltári megállapodásokhoz a magyar társtulajdonosi jogot negligáló nemzetközi hivatkozási alapot szolgáltatott.119 120 Különösen kapóra jött azoknak az utódállamoknak, amelyek jelentős magyar területekhez jutva, törekedtek a magyar szellemi tulajdon fogalmát az új magyar államterületre korlátozni. Ez levéltári területen azt jelentette, hogy megkíséreltek szerződéses akadályokat támasztani olyan magyar provenienciájú állagoknak a bécsi közös levéltárakból Magyarországnak való kiszolgáltatása ellen, amelyekben az elcsatolt magyar területekre vonatkozó sorozatok vagy tárgyi csoportok voltak. Ezek a szándékok Ausztria számára sem jöttek rosszul, hiszen alkalmasak voltak a nyomásgyakorlásra, az esetleg túlzott magyar követelések visszafogásá- 120 ra. A magyar levéltári stratégia egységének hiánya egyébként is jelentékeny teret biztosított az osztrákoknak a halogató manőverezésre. Károlyinak a fondok megbontha- tatlanságának, a proveniencia elv teljes tiszteletben tartására és a levéltári vagyon osztrák-magyar közös tulajdonná alakítására irányuló elképzeléseinek hitelét változatlanul 116 Vö. 58. sz. irat "7 Vö. 81. sz. irat 118 Vö. 82. sz. irat 119 Vö. 105. sz. irat 120 ÖStA HHStA A AB, 1921-79. XLV1II
