Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A magyar békeszerződés levéltári rendelkezéseinek előkészítése
rendelkezést, amely az új osztrák területen található közös vagyont kizárólagos osztrák tulajdonba utalta, amelybe most már a közös eredetű levéltári anyagot is beleértették.91 így a proveniencia elv közös elfogadásán alapuló osztrák-magyar egyezménynek nem volt értelme többé, sőt az új békefeltételek nyilvánvalóvá tették a levéltári likvidáció kérdésében meglevő osztrák-magyar érdekkülönbségeket. Az osztrák felfogás szerint a békeszerződés életbelépésével megszűnt a volt Monarchia osztrák területén, ill. Bécsben lévő egykor közös levéltárak anyagában a magyar vagy más utódállam társtulajdonosi jogosultsága és ezáltal jogalapját vesztette a volt közös levéltárak internacionalizálásának kényszere és szükségessége.92 A bécsi magyar levéltárosok a proveniencia elvének kimondását az osztrák békeszerződésben jelentős szakmai sikernek, s az előkészületben lévő magyar békeszerződés szempontjából is rendkívül fontos pozitív fejleménynek értékelték, de egyidejűleg jelentős aktivitást fejtettek ki a közös levéltárak ausztrifikálásának, azaz kizárólagos osztrák tulajdonba vételének megakadályozására. Károlyi Árpád utasítására kapcsolatot kerestek az utódállamok bécsi levéltári felszámolóbiztosaival az osztrák békeszerződés módosítása végett. Eckhart Ferenc a délszláv államot képviselő volt kollégáját, Josip Ivanicot, Gerevich Tibor az olasz kiküldöttet, Szekfű Gyula pedig szintén korábbi munkatársát, a cseh Josef Malota-t kísérelte meg meggyőzni arról, hogy az utódállamok kormányai Párizsban interveniáljanak egy olyan levéltári cikkelynek az osztrák béke- szerződésbe való pótlólagos felvételéről, „amely a proveniencia elvét s a közös anyagra kondomíniumot és közös kezelést mond ki”.93 Az osztrák béketervezet levéltárakkal kapcsolatos rendelkezésein azonban már nem változtattak. Az Ausztriával kötött 1919. szeptember 10-i St. Germain-i békeszerződés előírta a Monarchia levéltári örökségének proveniencia elv alkalmazásával történő felszámolását, a fel nem osztható levéltári anyag kizárólagos osztrák tulajdonba vételét és a megvalósítás módját, az érintett államokkal való „barátságos megegyezést”. A bécsi magyar levéltárosok 1919. augusztus végéig gyakorlatilag a hazai kormányzat jóváhagyása nélkül, legfeljebb a Bécsi Magyar Felszámoló Hivatal elnökének beleegyezésével képviselték a közös levéltárak ügyében a proveniencia elv alkalmazásának és a nemzeti államoknak történt kiszolgáltatás után a Bécsben maradó levéltárak internacionalizálásának programját. Újbóli rendszeres hazai érdeklődés a volt közös és udvari gyűjtemények sorsa iránt a tanácskormány lemondása után jelentkezett, amikor államtitkári rendelet - Fraknói Vilmos távollétében a korábbi alelnök, Fejérpataky László nemzeti múzeumi főigazgató irányításával - visszaállította a bécsi műkincsek felosztását előkészítő bizottságnak, mint a kultuszminisztérium szakértő és tanácsadó testületének a működését. Az újjáalakuló grémiumnak a korábban történtekről - két 1919. április ülésjegyzőkönyv kivételével - sem a korábbi iratok, sem pedig a bécsi felszámolást érintő újabb információ nem állt a rendelkezésére. A külföldi sajtóból szerzett értesülései alapján csupán Végh Gyula, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója rendelkezett némi áttekintéssel a volt Monarchia muzeális örökségét érintő ellentmondásos békefeltételekről, a nemzeti területi elv alkalmazásának a magyar gyűjteményeket fenyegető veszélyeiről. Érdemi felvilágosítást ezekről a problémákról elsősorban a folyamatosságot jelentő bécsi levéltári felszámolóbiztosoktól kaphattak. Ezért szeptember közepére budapesti 91 Vö. 49. sz. irat 92 BITTNER 1925b. 143. 93 Vö. 45. sz. irat XLII
