Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A magyar békeszerződés levéltári rendelkezéseinek előkészítése
ragaszkodott ahhoz, hogy maradjon Bécsben és folytassa a Magyarország által igényelt műtárgyak összeírását.73 Fraknói sem tért vissza Budapestre, és a rendkívül korlátozott banki forgalom ellenére a Bécsi Magyar Követség közreműködésével budapesti folyószámlájáról fedezhette bécsi tartózkodásának költségeit.75 76 Bizonyára ez a körülmény játszott közre abban, hogy Szekfű változatlanul Fraknói Vilmost tekintette a bécsi felszámolás tudományos felelősének.77 1919 májusában Szekfű és Stokka elkészült a Házi, Udvari és Állami Levéltár anyagának a likvidálás szempontjából történt leírásával. A közel másfélszáz oldalas levéltárismertető a likvidáció történetének egyik kulcsdokumentuma és a levéltártudományi elvek korabeli gyakorlati alkalmazásának kiemelkedő teljesítménye. Minden egyes levéltártestről - esetenként a kisebb levéltári egységekről is - pontos szervtörténeti áttekintést nyújtott abból a szempontból, hogy a szóban forgó levéltári anyag kiszolgáltatására melyik állam, milyen alapon támaszthatott igényt.78 Ennek alapján adta át Károlyi Árpád július elején a Bécsi Magyar Felszámoló Hivatalnak azt a memorandumot, amelyben egységes rendszerbe foglalta a bécsi közös levéltárakról folytatandó kormányközi tárgyalásokon, ill. a béketárgyalásokon érvényesítendő magyar álláspontot. Károlyi emlékiratából és Szekfű két további, Fraknói számára készített tájékoztatójából79 az derült ki, hogy 1919 nyarán a levéltári likvidáció kérdésében érvényesítendő magyar álláspont egyik leglényegesebb eleme annak kimondása, hogy a volt három közös levéltár, a Házi, Udvari és Állami Levéltár, a Közös Pénzügyi Levéltár, valamint a Hadi Levéltár anyagának nagyobb része, továbbá a korábban kizárólag osztrák igazgatás alatt állott levéltárak közül az osztrák belügyminisztériumi levéltárba kebelezett, 1782-1848 közötti Polizeihofstelle és az 1867-ig fennállt rendőrminisztérium állagai, az osztrák pénzügyminisztérium levéltárában a volt Udvari Kamara 1820-1848 közötti anyaga, ill. az 1849-1867 közötti osztrák birodalmi minisztériumok regisztratúrája osztrák és magyar közös tulajdon. A közös tulajdonjogában a Monarchia többi utódállama a megfelelő hivatali illetékesség szerint részesülne, mivel a közös tulajdon elve nem terjedne ki automatikusan minden levéltártestre, ill. a levéltárban levő anyag egészére, pl. az ott elhelyezett letétekre. A magyar társtulajdon körébe csak olyan hatóságok iratai tartoznának, melyek hatásköre közjogilag kiterjedt Magyarországra, vagy ténylegesen belefolytak a magyar ügyek intézésébe. így nem sorolták azok közé például a német-római birodalmi hatóságok fondjait, kivéve a birodalmi kancellária 1559—1620 közötti anyagát, mivel akkor ez a szerv intézte a Habsburg Monarchia egészének külügyeit is. A levéltári likvidáció kérdésében a magyar álláspont másik sarkalatos tételét a proveniencia melletti kiállás képezte. A proveniencia elve mellett Károlyi olyan gyakorlati okokat sorakoztatott fel, mint a területi alapú szétválasztás hosszú éveket igénylő munkája, a több országot érintő ügyiratok s különösen a segédkönyvek megosztásának fizikai lehetetlensége. Szellemes megjegyzésével élve ez utóbbiak hiánya azt eredmé75 MOL K 70 A/8-1919-VI-30326 (32627/1919) 76 MOL K 70 A/8-1919-VI-30326 (32721/1919) 77 Szekfű Gyula Fraknói Vilmosnak, Becs, 1919. május 8. és május 13. (fogalmazványok) MOL Y1 213. doboz 79. és 88' föl. 78 A bécsi Házi, Udvari és Állami Levéltár ismertetése, OSzK Kézirattár Föl. Hung. 2130. (Fazekas István szíves közlése) 79 Szekfű Gyula Fraknói Vilmosnak, Bécs, 1919. május 8. és május 13. (fogalmazványok) MOL Y1 213. doboz 79. és 88. föl. XXXVIII
