Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A magyar békeszerződés levéltári rendelkezéseinek előkészítése
rak megosztásának kérdésével.’0 Az ülés határozata alapján a Magyar Nemzeti Múzeum már november 9-én azzal a kéréssel fordult a miniszterelnökhöz és a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a kormány az uralkodócsalád birtokában volt múzeumokra és könyvtárakra, továbbá a három nagy levéltárra, a Házi, Udvari és Állami Levéltárra, az Udvari Kamarai Levéltárra és a Hadi Levéltárra jelentse be Magyarország jogigényét. A Magyar Nemzeti Múzeum javaslata a levéltári anyag sajátosan organikus természetét figyelmen kívül hagyva, a bécsi közös intézmények egészét - mechanikus közjogi érveléssel - a kvóta arányában kívánta felosztani.30 31 Hasonlóan merev közjogi szemlélet érvényesült a Nemzeti Múzeum 1918. november 14-én tartott rendkívüli igazgatósági ülésén, ahol általános elvként leszögezték, hogy a bécsi közgyűjtemények anyagából az 50 %-os arányban történő magyar részesedést tekintik méltányosnak.32 A muzeológusok teljes felosztást tételező álláspontjával esett egybe a bécsi Hadi Levéltárban és a Hadtörténeti Múzeumban a felszámolásra megbízatást kapott katonatisztek 1918 decemberében meghirdetett célkitűzése, amely minden tudományos megfontolással szemben a nemzet- állami kizárólagosságot helyezte előtérbe és hangzatos emocionális érveléssel állította, hogy a katonai levéltári iratanyagból Magyarország „vérrel és pénzzel szerezte jogát a rá eső részre”.33 A magyar tudományosság más fórumain szerencsére már nem az időszerűtlenné vált közjogi argumentumok és érzelmi megnyilvánulások domináltak, hanem szaktudományos érveket és a levéltári anyag speciális tulajdonságait figyelembe véve fogalmaztak meg reálisabb igényeket. Mindez elsősorban a Magyar Országos Levéltár 1918. november 23-i belügyminisztériumi felterjesztésére és a Magyar Tudományos Akadémia november 25-i együttes ülésének határozatára jellemző. Csánki Dezső országos főlevél- tárnok előterjesztése sürgette a forradalmi és államjogi átalakulás következtében megszűnt hatóságok tisztán magyar provenienciájú anyagának, többek között a Bécsben székelt Őfelsége Személye Körüli Minisztérium regisztratúrájának levéltári kezelésbe vételét s egyúttal kezdeményezte a három bécsi közös levéltári intézményből a magyar vonatkozású anyagnak a proveniencia elve alapján való elkülönítését és megszerzését.34 Az Országos Levéltár felterjesztésével azonos szellemben fogalmazódott meg a Magyar Tudományos Akadémiának a november 25-i ülésén született határozata is. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása nehezményezte a Német-osztrák Államtanács eljárását, hogy a területi elv alapján saját kizárólagos kezelésébe vette az egykori közös minisztériumok felügyelete alá tartozó levéltárakat és felfüggesztette az ott alkalmazásban volt magyar állampolgárok hivatali működését. Egyúttal a levéltári anyag organikus voltára és a gyűjtemények történeti kialakulására hivatkozva elutasította azoknak a területi elv alapján, ill. tárgyi szempontok szerinti felosztását. Ez az akadémiai határozat már tartalmazta azt a két célkitűzést - a tisztán magyar vonatkozású, tudományos elvek alapján elkülöníthető levéltári, könyvtári és muzeális anyagnak a magyar közgyűjtemények számára való megszerzését, ill. a fel nem osztható kulturális és szellemi javak közös kezelését - amely a bécsi levéltárak, és gyűjtemények kérdésében az elkövetkező években 30 GERELYES 1967.51-53. 31 Vö. 4. sz. irat 32 GERELYES 1967.55. 33 Idézi BONHARDT 2004. 166. 34 Vö. 10. sz. irat XXIX
