Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
II. A magyar jogok érvényesítésének kísérlete a magyar békeszerződés után - 4. Római konferencia
Az ún. közös levéltárak és gyűjtemények anyagának kiszolgáltatására ugyanis - ez anyagok Ausztria birtokában lévén - az egyezmény jelenlegi szövegezése értelmében Ausztria volna köteles, s úgy a St. Germain-i szerződés vonatkozó szakaszaiban a ki- szolgáltató állam részére biztosított viszonossági jog érvényesítésétől ennek folytán Magyarország elesnék, nem is említve azokat az előnyöket, amelyek a viszonosság gyakorlásán kívül egyes tárgyak átengedésével kapcsolatban kompenzációként volnának érvényesíthetők. A magyar kormány ama kiküldöttjének tehát, aki a római konferencia ez egyezményt megállapító szakbizottságán, illetőleg albizottságán részt vesz, mindenekelőtt a legerélyesebben kellene odahatnia, hogy az egyezmény ama jogi helyzetnek megfelelően, amely közös gyűjtemények tekintetében Ausztria és Magyarország között fennáll, szövegeztessék. E gyűjtemények felosztása, esetleg egy részének együtttartása mindenekelőtt Ausztria és Magyarország jogi helyzetéhez képest rendeztessék és csak ily módon már rendezett anyag egyes részeinek kiszolgáltatása iránt támaszthatnak az utódállamok - mindenkor a viszonosság alapján s a békeszerződésben megállapított jogcímekre való hivatkozással - igényt az állammal szemben, amelynek birtokában, vagy rendelkezése alá az illető tárgy a levéltárak és gyűjtemények rendezése után jutott. A volt közös javakat illető, ezt a jogi helyzetet a bizottság tudomása szerint, már az osztrák kormány is elismerte akkor, amikor a Szent István Rend vagyonához tartozó tárgyaknak kiszolgáltatása iránt román részről közvetlenül hozzá intézett felszólítást azzal hárította el, hogy e vagyon - bár ezidőszerint Ausztria birtokában van - a fennállott jogi helyzetnek megfelelően Magyarországot illeti és kiszolgáltatásáért csupán Magyarországhoz lehet fordulni. Ezzel kapcsolatban a bizottság egy másik javaslatát is kötelességem Nagyméltóságod nagybecsű figyelmébe ajánlani. Támaszkodva ugyanis az osztrák kormánynak erre a most előadott álláspontjára és az Ausztriával már Bécsben néhány hónappal előbb tartott közös konferenciára, melyen Gratz Gusztáv akkori követ fejtette ki a magyar álláspontokat, a római konferencia tárgyalásaival párhuzamosan indokolt volna, ha Nagyméltóságod az osztrák kormánynál jogi álláspontunk végleges elfogadása érdekében a kellő lépéseket megtenni méltóztatna. Ennek sikere esetén a két kormány képviselői a római konferencián is egységes álláspontot képviselhetnének. A bizottság tudatában van annak, hogy korábbi javaslatai alapján minden olyan megegyezés ellen, amely az osztrák kormány és valamely utódállam között a közös vagyon felosztását illetően köttetett (pl. Ausztria és Csehország között a közös levéltárak anyagának felosztására nézve létrejött egyezség) a magyar kormány mindenkor bejelentette tiltakozását. A bizottság most azon a nézeten van, hogy a római konferencia tárgyalásaival kapcsolatban az osztrák kormánynál barátságos tárgyalások során talán ez a kérdés is megoldható volna. A bizottság azonban a közös javakra vonatkozó jogi helyzet érvényesítését nemcsak a bécsi közös gyűjteményekre tartja elengedhetetlenül fontosnak, hanem e gyűjteményeken kívül a következő szempontok miatt is. A volt közös gyűjteményekre vonatkozó rendelkezések (a St. Germain-i szerződés 196. paragr.-ának szószerinti szövege) a trianoni szerződés 177. paragr.-ába e szakasz második bekezdéseként vétettek fel és ez elég szerencsétlen beállítás, mert ezzel az egészen más jogi természetű és elbírálás alá eső közös javak ugyanazon szakasz keretében tárgyaltatnak, mint amely szakasz első 242
