Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
III. Az Archivum Regni története (1756-1874)
véltárral, valamint az 1867-ben a Pénzügyminisztérium kezelésébe került kincstári (kamarai) levéltárral egyesítsék, a helyhiány továbbra is áthidalhatatlan akadályt jelentett. A kormány ekkoriban egyébként abban gondolkodott, hogy a budai várban épülő új belügyminisztériumi épület- szárnyban biztosít helyiségeket levéltári célokra. Miközben folytak az új központi levéltár létesítésére irányuló tárgyalások, az Országos Levéltárban is fontos események zajlottak. A kiegyezés után pár hónappal, 1867. április 15-én Kovachich részletes jelentést készített báró Wenckheim Béla belügyminiszter részére a levéltár állapotáról, különös tekintettel arra, hogy „a közönségben aggodalmak merülvén fel az iránt: ... nincs-e az Országos Levéltár megcsonkítva a volt rendszer emberei által?"40 A gyanút sikerült eloszlatnia, többet ezután nem feszegették a kérdést. Kovachich 1868-ban betöltötte 70. életévét, ezután még két évig maradt állásában, majd 45 évi levéltári szolgálattal a háta mögött 1870-ben nyugállományba vonult. Török János allevéltámok 1870 tavaszán vette át a levéltárat Kova- chichtól, utóbbi az átadás-átvétel lebonyolításának elősegítése érdekében áttekintést állított össze az iratanyagról. Az eseményen közreműködő belügyminisztériumi megbízott jelentésében két kifogást fogalmazott meg a levéltár működésével kapcsolatban. Egyrészt helytelenítette azt a gyakorlatot, hogy a minisztériumoknak egyszerű térítvény ellenében adnak ki fontos iratokat az Országos Levéltárból, másrészt felhívta a fenntartó figyelmét arra, hogy a levéltár mostoha körülmények között működik, felszerelése elavult, feltétlenül méltóbb elhelyezést érdemelne.41 Török Jánost 1870 augusztusában főlevéltámokká léptették elő, munkatársat azonban nem adtak mellé. Ő ekkor már 61 éves volt, és változatos életút állt mögötte. A reformkorban nemzetgazdasági kérdésekről cikkezett, Széchenyi István tanácsadója, a hazai agrár-oktatásügy megalapozója volt. Az 1840-es években szerkesztette a Magyar Gazda című folyóiratot. Részt vett a szabadságharcban, amiért börtönbüntetést kapott. 1852-től különböző közéleti lapoknál dolgozott, és Széchenyi István műveinek kiadásával is foglalkozott. Levéltári tevékenységében a negatív elemek kerültek túlsúlyba. Pozitív ténykedéseként értékelhető, hogy sikerrel indítványozta 1870-ben az Osztrák-Magyar Monarchia közös ügyeivel foglalkozó delegációk irományainak, 1873-ban pedig az 1867 utáni törvények levéltárba adását törvénytári ívrét alakban. (A törvények eredeti példányait 1868-tól megkapta az Országos Levéltár.) Ugyanakkor * Tóth, Adalékok a régi, 320. 41 Veres, Archivum Regni, 53. 82
