Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
III. Az Archivum Regni története (1756-1874)
nők, 2 sorjegyző, 2 írnok, 1 járulnok), 1810-ben 19 fő (1 igazgató, 1 alle- véltámok, 6 sorjegyző, 8 mutatózó, 1 írnok, 2 járulnok), 1830-ban 21 fő (1 igazgató, 1 allevéltámok, 6 sorjegyző, 8 mutatózó, 2 írnok, 3 járulnok), 1847-ben 19 fő (1 igazgató, 1 allevéltámok, 4 sorjegyző, 8 mutatózó, 2 írnok és 3 járulnok) dolgozott, addig utóbbinál — mint fentebb láttuk — legfeljebb 1-3 fő. A Kamarai Levéltár igazgatói állását a következő személyek töltötték be: 1754-1763 között Ribics Rudolf, 1764-1777 között Szendrey Benedek, 1791-1799 között Tersztsánszky Dániel, 1800-1811 között Lendvay Márton Ignác, 1811-1822 között Paulovics Ferenc, 1824- 1833 között Stipics Ferenc, 1837-1847 között Najmayer Ferenc és 1847- 1848 között Besze Ferenc Xavér. (A többi évben az állás üresen állt.) 1848 előtt néhány tudós férfiú is a levéltár beosztottja volt, így a már említett Kovachich Márton György 1784-1785-ig, majd 1797-1818-ig, továbbá Rupp Jakab numizmatikus (1800-1879) 1829-től.22 A Kamarai Levéltár elsősorban a kincstár, másodsorban, királyi engedély birtokában, magánfelek vagyonjogi érdekeinek megvédésére vagy érvényesítésére szolgált. Emellett — igen ritkán, kivételszerűen — már a XVIII. században mód nyüt a tudományos célú használatra is. Ribics igazgatósága idején — az udvar megbízásából, magyarellenes műve megírásához — egyedül Kollár Adám kapott erre engedélyt, Szendrey Benedek idején viszont három jezsuita történetíró (Pierer József, Kaprinay István, Pray György) és gróf Batthyány Ignác egri kanonok is használhatta a levéltár anyagát, igaz csak szigorú feltételek betartásával. Pl. Pray György historiographus regius 1785-ben kénytelen volt esküt tenni, hogy a kincstár jogait nem fogja nyilvánosságra hozni. Egy másik nevezetes esetet is megemlítünk. Kovachich Márton Györgyöt Lendvai Márton Ignác levéltárvezető 1800-ban feljelentette, mert szerinte Kovachich esküjét megszegve vétett a titoktartási kötelezettsége ellen azzal, hogy 1791-ben kivonatosan közölt egy 1501. évi privilégiumot, egy 1444. évi dekrétum létezéséről pedig említést tett egy helytartótanácsi tanácsosnak. Kovachich igyekezett tisztázni magát, mégsem menekült meg a retorziótól: 1792-1806 között többször is engedélyt kért levéltári kutatásra, illetve a királyi történetírói cím használatára, de mindig elutasították.23 A XVII. századtól kezdődően kialakult a Királyi Kúria Levéltára is. 1541 után a királyi Magyarországon rendszertelenné vált a központi, ku22 Fallenbüchl, Kamarai tisztviselők 314-316.; Fallenbüchl, Kamarai tisztviselők II., 374- 377. 23 Herzog, Kamarai levéltár III, 282-283.; Sinkovics, Pray György, 535.; V. Windisch, Kovachich, 68-69. 69
