Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
VII. 1970 után: két országos levéltár, rendszerváltozás
létre a számítógépes adatbázisok építése céljából. A hungarika-kutatást korábban a minisztérium szervezte, de 1979-től ez a teendő a Magyar Országos Levéltár hatáskörébe került. Ellátására a Reprográfiai Osztályon belül külön úgynevezett hungarika-referensi státus létesült. Nem sokkal később a Levéltári Osztály a levéltári terület nemzetközi kapcsolatainak gyakorlati intézését is az intézményre ruházta. A technikai felszerelés mennyiségét és minőségét a levéltár nem tudta a szükséges mértékben fejleszteni. A legfontosabb előrelépést az jelentette, hogy az 1980-as évek közepétől betörés- és tűzjelző berendezéssel látták el a raktárakat. Az 1960-as években korszerűnek számító mikrofilmező és restauráló műhelyek műszaki állapota folyamatosan romlott, új eszközök beszerzésére pedig nemigen volt pénz. Ez az 1980-as évek második felében már komoly gondokat okozott, és a teljesítmény stagnálását, olykor csökkenését eredményezte. Az 1980-1990-es évek fordulóján az évente előállított mikrofilmek mennyisége (930-1055 ezer felvétel) elmaradt az 1970-es évek elejének évi teljesítményétől (1325-1545 ezer felvétel), a restaurált anyagok mennyisége pedig stagnált (22-24 ezer fólió irat, 600-800 oklevél, terv, térkép évente). Nagyon kicsi maradt a fertőtlenítő kapacitás is, mert a nagy kazán ügye végleg zátonyra futott. A technikai fejlődést az 1970-es években a gyorsmásolók, az 1980-as évek második felétől pedig a számítógépek megjelenése jelentette. Az állományvédelem területén megkezdődött a gyorsmásolási technika alkalmazása: az 1970-es évektől kezdődően különböző iratanyagokról (pl. minisztertanácsi jegyzőkönyvek, belügyminisztériumi iratok, Ur- baria et Conscriptiones) xeroxmásolatok készültek kutatói célokra, az eredeti iratok kímélésének szándékával. Az 1980-as évek első felétől folyt a restaurálásra szoruló iratanyag felmérése, és ekkortól vált rendszeressé az évenkénti két hét időtartamú célzott állományrevízió. Az 1970-es évek szakmai feldolgozó munkái elsősorban a korábbi célkitűzés megvalósítására, a levéltári anyag teljes középszintű rendezettségének elérésére irányultak. Az 1970-es évek közepére az Országos Levéltár iratállományának több mint 99%-a legalább középszinten, csaknem fele pedig darabszinten is rendezetté vált. A rendezési munkákkal párhuzamosan folyt a segédletkészítés: az 1867 előtti kormányhatóságok irataihoz ismertető leltárak és repertóriumok, míg az újabb kori iratokhoz és a családi levéltárakhoz áttekintő raktári jegyzékek és repertóriumok készültek. Kudarcot vallott viszont a központi általános tematikus mutató terve. Herzog József hajdani elképzelései adhatták az ötletet Ember Győzőnek, hogy a repertóriumok adataiból az egész anyagra kiterjedő ál419
