Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

szintű továbbképzések, irat- és könyvrestauráló, valamint irattáros tanfolyamok céljaira. Ezek sorából kiemelkedett az 1950-es évek végén indult felsőfokú levéltáros-továbbképzés hat jegyzete Borsa Iván, Bottló Béla, Ila Bálint, Szűcs Jenő, Maksay Ferenc, Felhő Ibolya, Sashegyi Oszkár, Trócsányi Zsolt és Varga Endre tollából.

Az Országos Levéltár bekapcsolódott a történeti statisztikai kutatásokba is. Ennek első eredménye volt az 1957-ben nyomtatásban megjelent A történeti statisztika forrásai című vaskos kötet, a levéltár és a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának közös kiadványa, amelyet Kova- csics József szerkesztett. A szerzők sorában találjuk Bakács Istvánt, Bottló Bélát, Dávid Zoltánt, Felhő Ibolyát, Ila Bálintot, Maksay Ferencet és Trócsányi Zsoltot. Az együttműködés keretében hivatalosan a Levéltári Osztály, gyakorlatban az Országos Levéltár és a KSH Könyvtára a történeti statisztikai kiadványok sokszorosított megjelentetését határozta el. 1957 után napvilágot látott a Történeti Statisztikai Közlemények öt száma, majd az ezt felváltó Történeti Statisztikai Évkönyv négy kötete, valamint hat egyedi munka (ebből hármat országos levéltári munkatárs készített).

Ila Bálint munkásságának köszönhetően két nagyszabású helytörténeti mű is napvilágot láthatott az Akadémiai Kiadó gondozásában (Veszprém megye helytörténeti lexikona 1964-ben és Gömör megye IV. A települések története 1773-ig 1969-ben). Négy levéltári kiállítás (1956, 1963, 1964,1969) katalógusa is megjelent.

A Levéltári Közlemények megjelentetését hosszú évekig nem sikerült elérni, pedig még 1949 októberében javaslat készült a Tudományos Tanács elé, és Ember Győző ekkortájt a folyóirat új koncepcióját is felvázolta. Ebben új elemként szerepelt a főszerkesztőből, szerkesztőből és segédszerkesztőből álló szerkesztőség feletti, különböző intézmények képviselőiből verbuválandó szerkesztőbizottság terve. Lényegében összeállt az 1947-1950. összevont évfolyam anyaga is, a kilátásba helyezett megjelenés azonban 1950-ben elmaradt. Az év végén újabb javaslat készült, amely már a LÓK folyóirataként határozta meg a Levéltári Közleményeket, és fontos tartalmi elemként a szovjet levéltárügy ismertetések, fordítások általi bemutatását jelölte meg, azonban ez is hiábavalónak bizonyult. A következő évben a LÓK sokszorosított formában kiadta saját negyedéves orgánumát, a Levéltári Híradót. E szerény kivitelű periodika külföldi levéltári cikkek és szabályzatok fordításait, kisebb tanulmányokat és beszámolókat, valamint ismertetéseket és híreket adott közre, s — a LÓK vezetőjének a folyóirat első számába írt beköszöntője szerint — nem kívánta feleslegessé tenni a Levéltári Közleményeket. Ember Győző végül —

399