Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

múlt el ugyanis az az idő, amikor az Országos Levéltár tisztviselőinek csak napi hat órát kellett dolgozniuk, így számukra sérelmet jelentett a munkaidő nyolc órára emelése, és a veszteség kárpótlása gyanánt a kutatónap biztosítását szerették volna elérni. Annyiban siker koronázta e törekvést a tankönyv-precedens alapján, hogy előzetes minisztériumi jóváhagyással kivételesen és személyre szólóan egyes dolgozók kutatónapot kaphattak külső, a munkatervben nem szereplő témára. 1953-ban hárman részesültek a kutatónap „áldásaiban": Maksay Ferenc a Történelmi Társulat Rákóczi-forráskiadványának munkálataira, Pamlényi Ervin a Tudományok története című programban, míg Dogscha Denise a Munkás- mozgalmi Intézet egyik párttörténeti témájában vehetett részt.164

Az 1950-es évek elején a Népgazdasági Tanács határozata alapján levéltári dolgozók is részesülhettek tudóspótlékban. Ez a hivatalos fizetésen felül jelentős, havi 300-800 Ft-os jövedelmet jelentett Mérei Gyulának, Paulinyi Oszkárnak, Wellmann Imrének, Sinkovics Istvánnak, Karsai Eleknek és Szabad Györgynek.165

A korszak egyik jellegzetessége volt, hogy az Akadémia lebecsülte a forráskiadványokat, különösen a forrásegyüttesek válogatás nélküli kiadását száműzte a hivatalos marxista-leninista történetírás, a forráspublikáció nem is számított tudományos munkának, tudományos fokozatot sem lehetett vele szerezni, ehelyett a tematikus jellegű válogatásokat támogatták, amelyek jobbára politikai célokat szolgáltak. Az Országos Levéltár viszont, szinte egyedül az országban, művelhette a forráskiadás tisztán tudományos formáit is, bár a tematikus kiadványok száma itt sem volt kevés.166

A megjelentetett kiadványokra rátérve mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy meglehetősen széles műfaji skálát öleltek fel. Megtalálhatjuk közöttük a levéltári segédleteket, a forrásközléseket, a hatóság- és hivataltörténeti, a forrástudományi és a levéltáriam műveket (bár ezeket csekély mértékben), a történeti statisztikai közléseket és a kiállítási katalógusokat, valamint a Levéltári Közlemények számait. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a tárgyalt korszakban általában a LÓK vagy más külső intézmény, kiadóvállalat adta ki a műveket. Áttekintésünk — a kiadótól függetlenül — kiterjed minden olyan önálló munkára, amely az Országos Levéltár, illetve munkatársainak úgynevezett intézményi kiadványa, beszámítva a más intézménnyel közösen készített műveket is. Nem fog164 MOL - XIX -1 -18 - a -1610 (OL) -13-01/1953. (22. doboz)

165 MOL - XIX -1 - 18 - a - 1610. (OL) - 1604/28/1950-1951. (1. doboz)

166 Benda, Forráskiadás II., 201-202.

395