Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

anyagára kellett fordítani. Mivel a többi levéltár restaurálandó anyagának kijelölésébe az Országos Levéltár nem szólhatott bele, előfordult az is, hogy kevésbé értékes, pl. megyei iratok „megelőzték" a vitán felül értékes saját iratok munkába vételét. (Ember Győző ezt panaszolta pl. az 1968-ról szóló beszámolóban.)

A könyvkötészet a maga szerény eszközeivel szintén szerepet vállalt az állományvédelemben. Ez a restauráló és a mikrofilmező műhellyel ellentétben kizárólag az Országos Levéltár igényeinek kielégítésére dolgozott, egyetlen kivétellel: az egész időszakban készített fedőlemezeket (dekliket) a területi levéltárak részére is, ezt a munkát azonban szinte teljes mértékben a nyaranta, ideiglenesen foglalkoztatott dolgozók végezték. Könyvtári könyveket és folyóiratokat a levéltár 1964-től kisiparosokkal köttetett, saját kötészete csak olyan darabokkal foglalkozott, amelyeket azok nem vállaltak.141 Egyedi méretű dobozok és tékák előállítása is a műhely profiljába tartozott, fő tevékenységét azonban a sérült és elhasználódott kötésű kötet formátumú levéltári anyagok és a segédkönyvek kötése képezte. A kötészet az 1960-as évtizedben évi átlagban 220-230 kötetet hozott rendbe és 15-160 dobozt/tékát készített.

Végül, de nem utolsósorban a biztonsági mikrofilmezésről kell szólnunk. Ennek hatalmas állományvédelmi jelentőségét az 1956-os katasztrófa ismételten bizonyította. A mikrofilmállomány fejlődésének fentebbi áttekintésekor lényegében már felsorakoztattuk a biztonsági mikrofilmezés fő adatait, hiszen a Filmtárban lévő mikrofilmfelvételek, köztük a külföldi iratokról készültek is, lényegében biztonsági filmnek is számítanak. Kifejezetten biztonsági célból 1961-ben 785 800, 1962-ben 776 063, 1966-ban 773 482, 1968-ban 1 170 067, 1970-ben 1 407 018 felvétellel lett gazdagabb az állomány. 1968-tól az tette lehetővé a biztonsági célú mikrofilmezés jelentős növelését, hogy csökkent, majd rövid időn belül megszűnt a mormon filmezés. A biztonsági mikrofilmezés során lényegében azonos súlyúak voltak az Országos Levéltár, illetve a területi és egyházi levéltárak iratai. Sőt, akadt néhány olyan év, amikor saját anyagról kevesebb biztonsági film készült, mint más levéltárak anyagáról: 1961-ben a 785 800 felvételből mindössze 187 800, 1970-ben pedig az 1 407 018 felvételből csak 597 120. Ebben szerepet játszott, hogy a levéltári anyag munkaigényes előkészítése a filmezésre gyakran lényegesen elmaradt a tervezettől.

Biztonsági felvételek készültek többek között a teljes Diplomatikai Levéltárról, a feudáliskori összeírásokról, a Gubernium Transylvanicum

141 Borsa, Anyagvédelem, 133.

380