Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

és jegyzékelésre, egy adminisztrátor és egy csoportvezető — Ila Bálint). A hidegháborús helyzetben már ekkor megfogalmazódott a biztonsági mikrofilmező kapacitás nagymérvű emelésének terve,85 de egyelőre nem valósult meg, pedig a berendezések egyre inkább elhasználódtak, elavultak.

Érdemleges fejlesztésre végül 1959-ben került sor, amikor a művelődésügyi tárca beruházási és devizakeretet biztosított erre a célra. Az ösz- szegből egy új Micro-Jumma kamerát és egy Kiton 136-os előhívót vásároltak. Utóbbi perforált és perforálatlan filmeket egyaránt képes volt előhívni, óránkénti teljesítménye elérte az 50 métert (a korábbi előhívóé csak 25 méter volt). Ezután a régi, felújított Micro-Jumma egy műszakban dolgozott, helyette az új kamera lett a kétműszakos felvevő. A levéltár három Dokumator leolvasót is beszerzett.86

Ennél nagyobb arányú fejlesztés valósult meg az 1960-ban Borsa Iván kezdeményezésére a Mormon Egyház Genealógiai Társaságával (Salt Lake City, USA) megkötött szerződés révén. E társaság célul tűzte ki a világ genealógiai forrásainak összegyűjtését mikrofilmen, és erre a célra komoly pénzösszegeket áldozott. Az általa biztosított nyersfilm felhasználásával díjmentesen elkészített egymillió kameranegativ felvételért cserébe a következő berendezéseket adta át az Országos Levéltárnak: egy Kodagraph D típusú felvevőt, egy Filmline AN 16/35 jelű előhívót (óránkénti teljesítménye 200 méter volt), egy Carlson Craft Depue 49-35 automata fényszabályozóval ellátott, 1800 m/óra kapacitású másolót és egy Recordak MPE filmolvasót. A további felvételekért pedig devizában fizetett. (Az akkori szabályok következtében a devizát a közvetítő külkereskedelmi vállalat kapta, a levéltárnak a forint-ellenérték jutott.) Az Országos Levéltár a társaság költségén saját maga számára pozitív másolatot készíthetett a kameranegatívról. Az akció egész nyersanyagellátását a társaság biztosította.

Az ismertetett 1959-1960. évi fejlesztések közel háromszorosára, évi másfél millió felvételre növelték a mikrofilmező műhely kapacitását, és a korábban egy példányban készült mikrofilmek másolása is megkezdődhetett.

A „mormon-akció" az 1960-as évek végéig folyt, ebben az időszakban az éves filmezési keretet a következőképpen osztották fel: évi 600 000 fel85 MOL - XIX -1 -18 -1952 - 864. Biz.-16.

86 Borsa, Iratfényképezés, 86.-tól. Az alábbiakban e tanulmányra támaszkodtunk. Továbbá: Borsa Iván, Az Országos Levéltár mikrofilmező csoportjának munkája. Levéltári Híradó, 1960/2.103-105.

356