Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)
ge hivatott véleményt mondani. Ezután a VKM a Szövetségtől kért javaslatot arról, hogy a Horthy-rendszer vezető politikusait is megjelenítő „teljes freskók, vagy csak a kifogásolt alakok kerüljenek-e lefestésre". A Szövetség által kiküldött bizottság (Bán Béla, Kurucz D[ezső] István és Nolipa István Pál festőművészek) 1950. március 10-én kimondta: egyrészt a freskók beállítása „történelmileg hamis, álpátosszal telített és a letűnt uralkodó réteg pöffeszkedő álhumanista szellemét sugározza", „másrészt a falak úgyis általános restaurációra szorulnak", a képek károsodtak, és „különben sem képviselnek komolyabb művészi értéket". Végül: a falképek nem nemes márványpor vakolatra készült alfreskók, hanem egyszerű száraz alapra, kazeinos festékkel festett seccók. „így dacára annak, hogy a második emeleti falképek nem tartalmaznak kirívóan ellenséges propagandát, az a javaslatunk, hogy [...] az épület restaurálásakor új, politikailag és művészetileg megfelelő falképeket fessenek a népi demokráciának szellemében". 1950 őszéig úgy tűnt, hogy ez a radikális javaslat fog megvalósulni. A levéltár ilyen értelmű árajánlatot kért, sőt, eldöntöttnek tűnt a Róth Mik- sa-féle címeres ablakok eltávolítása és kicserélése katedrálüvegre. (Ekkorra a kutatótermi öt freskó és a negyedik emeleti Trianon-freskó sorsa már bevégeztetett. Megsemmisítésükben eszmei okok mellett az is szerepet játszott, hogy a negyedik emeleti freskó súlyosan megsérült, a kutatótermekben pedig a freskók részben károsodtak, részben — az üvegtető kicserélése miatt — egyszerűbb faldíszítés igénye merült fel.) Abban, hogy a dolgok végül más irányba fordultak, döntő szerepe volt annak, hogy 1950 őszén egy lengyel professzor megtekintette és védelmébe vette a freskókat mint a történelmi múlt emlékeit. Ezt követően 1951 februárjában az MMOK megbízásából Dercsényi Dezső és H. Zádor Anna is megvizsgálta a képeket. A freskók megtartása mellett foglaltak állást, de szükségesnek tartották „a Horthy-korszak felismerhető arcké- pei"-nek átfestését. Végül 1951. augusztus-szeptember folyamán restaurálták a képeket. Teljes bizonyossággal csak azt állíthatjuk, hogy a Horthy-korszak személyiségeinek arcképei közül Bethlen István volt miniszterelnökét gyökeresen megváltoztatták az első emeleti Bethlen Gábor fejedelem című freskón, viszont Khuen-Héderváry Károly és Klebelsberg Kuno bejáratnál lévő képmásait meghagyták. A harmadik emeleti Tanyai iskola című képnél gyökeresen eltértek Dercsényiék javaslatától: nem bíbelődtek Horthy és Klebelsberg arcvonásaival, hanem lemeszelték (levakarták?) az egész alkotást. Leszedték a főkapu feletti koronás üvegcímert is, ellenben a lépcsőházi történelmi címeres üvegablakok megmenekül351
