Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
II. Az országos iratok ügye Mohácstól az Archivum Regni megalakulásáig (1526-1756)
Archivum Regni számára a hivatalos, szervezett munka feltételeit és í$ ettől fogva lehet és kell az Archivum Regnit mint szervezetet tekinteni."1 * * * Áttekintve az Archivum Regni létesítéséig 1526 után vezető utat, indokolt szólnunk arról, hogy eközben milyen fejlődés bontakozott ki a többi levéltártípus esetében. Amint Mohács előtt, azt követően is a hiteleshelyi levéltárak álltak a figyelem középpontjában a jogbiztosításban betöltött egyedülálló szerepük miatt. Ha bármilyen komolyabb probléma merült fel velük kapcsolatban, akkor - a fontosság, a nélkülözhetetlenség okán — maga az uralkodó vagy az országgyűlés intézkedett. Erre — főleg a török időkben — gyakran szükség volt. Az 1575:XVII. és az 1578:XX. te. a romba dőlt zalavári és kapornak! konventek iratanyagának áthelyezését, az 1578:XXI. és az 1618:LXXVI. te. a túróci konvent jogtalanul birtokolt jegyzőkönyveinek beszolgáltatását, az 1622:XV. te. általában az idegen kezekbe került hiteleshelyi iratok visszaadását, az 1647:CXXI. te. az elpusztult csornai prépostság jegyzőkönyveinek áthelyezését rendelte el. A XVIII. században az 1741 :XXV. és az 1764:XI. te. igyekezett segíteni a hiteleshelyi levéltárak gondjain. Az előbbi képzett és megfelelően díjazott jegyző alkalmazását, valamint bizonyos iratkezelési szabályok betartását írta elő, míg az utóbbi az iratanyag kötelező regisztrálását rendelte el.* 15 Az Archivum Regni szervezése idején a hiteleshelyi levéltárak többségében meglehetősen szomorú állapotok uralkodtak elsősorban a nagyarányú iratpusztulások miatt.16 A megyei levéltárak Mohács utáni kifejlődését több tényező akadályozta. Eleinte az alispán őrizte a csekély mennyiségű megyei iratanyagot saját családi irataival együtt, így fennmaradása bizonytalan volt. Az 1550:LXII. te. kötelezővé tette a hiteles megyei pecsét használatát, annak őréül pedig a jegyzőt jelölte ki. Ö a XVI. század végétől már választott tisztviselő lett, és segéderővel végezte a megye írásbeli ügyintézését, a megyegyűlési jegyzőkönyvek lassan rendszeressé váló vezetését, és a hivatalos iratok, a megye levéltárának őrzése is a feladatává vált. A levéltár továbbra is vándorarchívumot jelentett, még arra is csak a XVII. század végén kötelezték a jegyzőket, hogy megbízatásuk lejártakor adják át 16 34 Bottló, Archivum Regni I., 82. továbbá vö. Ember, A kétszázéves, 9. Szabó, Levéltárvédelem, 153-154. Vö. Bottló, Archivum Regni 70-71.
