Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

Jenővel és Mrázzal a bizottság csak „beszélgetést" folytatott „kifogásolható, de eljárást nem igénylő magatartásuk miatt".70

Az intézményen belüli politikai események eltörpültek a forradalmat követő, a budapesti harcok során bekövetkezett katasztrófa mellett. A második világháborúban szenvedett sérüléseit még magán hordó levéltárépület több találatot kapott, de komolyabb károkat november 6-án délutánig nem szenvedett. Ekkor már heves harcok dúltak a levéltár környékén. Egyes vélemények szerint a levéltárból is tüzeltek a szovjet csapatokra, a Margitszigeten álló üteg ezért lőtte célzottan az épületet. Egy becsapódó gyújtógránát tüzet okozott, ami gyorsan továbbterjedt, napokon át tombolt, és hatalmas pusztítást vitt véghez mind a berendezésben, mind az iratanyagban. A károkról az alábbi fejezetekben még lesz szó, itt csak a tűzvész okaira és a pusztítás rendkívüli súlyosságára térünk ki.

A későbbi vizsgálat nem tudta egyértelműen tisztázni, hogy a szovjet tüzérségi akció előtt bejutottak-e idegenek a levéltár épületébe és lőttek-e onnan szovjet csapatokra. Azt viszont megállapította, hogy november 4-e után a levéltár melletti bástyán, a Bécsi kapu tetején és környékén polgári ruhás fegyveresek (forradalmárok) tűntek fel. Őket november 6-án délelőtt 11 óra tájban Kossányi Béla (az épületben lakó nyugalmazott levéltári igazgató) — sikertelenül — megpróbálta távozásra bírni, nehogy veszélyeztessék a levéltárat a harcok hevesebbé válása esetén. Kiderült az is, hogy a tűz megfékezését és a levéltári anyag mentését először az épületbe bejutó „idegenek", azaz várbeli lakosok és egyetemisták kísérelték meg, az utóbbiak nem sokkal azelőtt még valószínűleg harcoltak a levéltár környékén. Mintegy száz iratcsomót dobáltak ki a nyugati szárny IV. emeleti raktárából a szomszéd épület udvarára, a tűz terjedése miatt azonban menekülniük kellett. Oltásra gondolni sem lehetett, hiszen a tű- zivíz tömlőkben nem volt víz. Ezalatt a levéltárban lakók (Kossányi Béla, Simon Ferenc, Betlendi János, Szabó Károly, id. Kaszala László, Kudor Tivadar és hozzátartozóik) a mélypincében lévő, nem sokkal korábban elkészült tárgyi óvóhelyen tartózkodtak, és egy-két órán át nem is tudták, hogy ég az épület. Csak késő délután jöttek fel a pincéből, amikor az „idegenek" csapata már elhagyta az épületet. Ha az „idegenek" és a bennlakók a tűz kitörésétől fogva egyszerre és együttműködve léptek volna fel, megkísérelhették volna a tűz lokalizálását, és a veszélybe került levéltári anyag más helyre telepítésével mérsékelni tudták volna a pusztulás mértékét.

70 MOL - XIX -1 -18 - b - 1956 (TŰK vegyes).

347