Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)
ellentmondást nem tűrő vezetői munkamódszer" honosodott meg.49 A két évvel későbbi beszámolóban hasonló szerepelt: „A hivatalvezetők meghallgatták ugyan a pártvezetőség [...] véleményét, de ez csak a demokratizmus formális értelmezése alapján ment simán. Nem kaptunk rendszeresen előzetes tájékoztatást a hivatali vezetőknek az adott kérdésekben már jó előre kialakított álláspontjáról".50 A forrásokból kibontakozó kép alapján úgy látjuk, hogy Ember Győző főigazgató komolyan vette az egyszemélyi felelős vezetés elvét, és nem engedett túl nagy politikai jellegű beleszólást a szakmai kérdésekbe. Ezt nehezen viselték el az I. Kerületi Pártbizottságon és a helyi pártszervezetben. Ez világosan megmutatkozott 1964-ben az új főigazgató-helyettesek kinevezésénél is. Ember Győző két helyettest javasolt Borsa Iván és Sashegyi Oszkár személyében, a pártszervezet pedig mindent megmozgatott azért, hogy a két pártonkívüli szakember helyett párttagok, a hármas (politikai, szakmai és emberi) követelménynek formailag is megfelelő emberek kerüljenek a felsőbb vezetői állásokba. A minisztérium azonban kiállt Ember jelöltjei mellett, és végül a hatáskörileg illetékes kerületi párttestület sem emelt kifogást.51 A kutatások jelenlegi lehetőségei és állása szerint megközelítőleg sem rajzolható pontos kép az állambiztonsági szervek (az Államvédelmi Hatóság és utódszervei) Országos Levéltáron belüli működéséről, annyi azonban megállapítható, hogy a korszakban, sőt, egészen 1990-ig folyamatosan tevékenykedtek az intézményben. A belső (III/III.) elhárítás az ügynöknek (szigorúan titkos tisztnek) beszervezett levéltári munkatársiak) titkos jelentéseire támaszkodva figyelte, értékelte a „látókörbe került" kollégák tevékenységét. Tudjuk, hogy az 1950-es évek első felében egy „Kincses" fedőnevű informátor írt jelentéseket Szászi Andrásról, akit 1950-től azért figyeltek, mert 1948-1949-ben a Szociáldemokrata Párt jobbszámyához tartozott, és állítólag becsmérelte a Szovjetuniót. Végül 1956 nyarán Szászi dossziéját lezárták, mert a róla 1952-ben készült három hálózati jelentés nem igazolta feltételezett államellenes tevékenységét.52 A levéltárban kutató Kosáry Domokost figyelő ügynök egy levéltári dolgozótól is igyekezett információt szerezni 1951-ben.53 Az 1956-os forradalomban szerepet vállalt személyek között az Országos Levéltárból 49 BFL - XXXV - 6 - c - 532. őrzési egység. 50 BFL - XXXV - 6 - c - 688. őrzési egység. 51 BFL - XXXV - 6 - c - 532. őrzési egység. 52 ÁBSZTL- 3.1.5.0 - 8225. 53 ÁBSZTL-3.1.5.0-11 182/1. 340
