Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)
vatal mellett a vízügyi ágazat és több egyetem hozott létre szaklevéltárat.) A két központi levéltárat, valamint a fővárosi és megyei tanácsi levéltárakat általános levéltáraknak nevezték, mivel illetékességi területükön valamennyi olyan szerv levéltári anyagát átvették, amely nem tartozott valamely szaklevéltár illetékességi körébe. Magánlevéltár immár nem létezett, csak személyi tulajdonban lévő levéltári anyag, amelyet a művelődésügyi miniszter védett levéltári anyaggá nyilváníthatott. A levéltári jogszabályok az állampárt (MSZMP) és a szakszervezetek irataival sem tettek kivételt, így azok — elvileg — azonos elbánás alá estek az állami és a tanácsi iratokkal, holott korábban az állami levéltár-irányításnak semmi köze nem lehetett hozzájuk. A „hibát" később az 1972. évi 19. tvr. és a 2018/1972. (VIII. 27.) MT határozat korrigálta: a két szervezetet feljogosították arra, hogy külön archívumokat tarthasson fenn iratanyagai kezelésére, és ezekre az archívumokra a művelődésügyi miniszter hatásköre nem terjedt ki. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézet Archívuma és 1956 után a budapesti és a megyei pártbizottságok mellett szervezett archívumok továbbra is teljesen a párt hatáskörében maradtak, viszont a szakszervezetek nem éltek a kivételes lehetőséggel, hanem már 1971-ben megalapították szaklevéltárukat, a Szakszervezetek Központi Levéltárát. A művelődésügyi miniszter levéltár-irányítási hatásköre differenciálódott: közvetlenül irányította a két központi levéltárat, a tanácsi irányítás alá tartozó levéltárak és a szaklevéltárak felett pedig — a kormány- rendelet megfogalmazása szerint — ágazati felügyeletet gyakorolt. Ezzel szemben a 130/1971. (M. K. 10.) MM utasítással kiadott Levéltárak Ügyviteli Szabályzata (LÜSZ) azt mondta ki, hogy a tanácsi levéltárak a miniszter központi szakirányításával működnek. Ez azt jelentette, hogy a miniszter irányítási jogát gyakorló minisztériumi szervezeti egység, a Levéltári Igazgatóság — 1976 után elveszítette szervezeti önállóságát, és ismét Levéltári Osztálynak nevezték — munkautasításokkal közvetlenül irányította a tanácsi levéltárak szakmai tevékenységét. Ennek következtében szakmai vonalon sok vonatkozásban megmaradt az Országos Levéltár (illetve az Új Magyar Központi Levéltár) és a területi (tanácsi) levéltárak korábbi egységes hálózata, amelyben a szakmai központ továbbra is — az 1980-as években egyre kisebb hatékonysággal — egységes mederben tarthatta a szakmai feladatok végzését. A szaklevéltárak az ágazati felügyelet keretében sokkal nagyvonalúbb központi figyelemben részesültek. 325
