Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
kormányzati szervezetében egyesített nagy nemzeti közgyűjtemények önálló intézményekként folytatják működésüket". Közel három évtized után, 1950. január 1-jével tehát visszaállt az Országos Levéltár intézményi önállósága. * * * Intézményünk betagolása egy közös közgyűjteményi szervezetbe egyedülálló jelenség volt Európában. A központi állami levéltárat sehol nem terelték közös akolba más intézményekkel, mert — elsősorban igazgatási feladatai folytán — gyökeresen különbözik a múzeumoktól és könyvtáraktól. A sajátos megoldást a nagy nemzeti célokat kitűző, az erőket ösz- szefogni kívánó kiebelsbergi tudománypolitika indokolta. Az integrációt levéltári szakmai szempontból egyértelműen hátrányosnak ítélhetjük, így vélekedett — utaltunk rá — Csánki és Herzog, majd később Ember Győző is. Azt viszont, hogy a szorosan vett szakmai feladatok háttérbe szorultak, nem írható az integráció számlájára. Ennek a dolgozók csekély létszáma, a rövid munkaidő, valamint a közjogi és igazgatási, különösen a nemességi ügyek sokasága volt a fő oka. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a tudományos alkalmazottak döntő többségét a történelmi érdeklődés, a történeti forrásanyag kiaknázásának lehetősége vonzotta a levéltárba. Úgy is fogalmazhatunk: a legtöbb levéltárnok olyan történész volt, aki a levéltári szak- és igazgatási feladatokat munkaköri kötelességként elvégezte, és nem akármilyen színvonalon. Kis túlzással — Ember Győző és mások nyomán — azt mondhatjuk, hogy 1945 előtt az Országos Levéltár töltötte be a későbbi Történettudományi Intézet funkcióját. Az sem lehetett véletlen, hogy a levéltár épületében székelt a Magyar Történelmi Társulat. 1949 után gyakran hangoztatott vád volt a levéltárral szemben, hogy korábban nem törődött az irattárakkal. Ezt igazságtalannak tartjuk különösen azért, mert — a fentiekben bőven láthattunk példákat — az intézmény a jogszabályi felhatalmazás hiányában is számos esetben tett javaslatot vagy adott tanácsot az irattárak védelme érdekében. 320
