Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

levéltárban őrzött iratanyag mennyisége 1949 végén jócskán meghaladta a 22 000 fm-t.

Az 1949 második félévére összeállított munkaterv legfontosabb feladatként a felállított iratanyag gyors alapleltározását írta elő. Ez lényegében a Jánossy által elképzelt alapleltározás tartalmilag bővített változata volt. Minden állagról készült egy alapleltárlap, amely tartalmazta: 1. az állag címét (modem anyag esetében a kútfőt is), évkörét és a felállítására vonatkozó helyszínrajzi adatokat, 2. az állag tárgykörét, 3. az anyag leírását a szerkezetének megfelelő tagolásban, 4. az anyag terjedelmét (csomó, kötet), 5. a felállítás technikai adatait, 6. a levéltári (irattári) rendszer ismertetését, 7. a kutatási lehetőségek és módok leírását, 8. az állag hiányait, 9. az anyaggal kapcsolatos további tennivalók (rendezés, segédletkészítés, konzerválás stb.) megjelölését. 1949-ben az alapleltározás zöme be is fejeződött.339

Ezzel — az intézmény történetében első ízben — megtörtént a teljes levéltári anyag számbavétele. Ember Győző kiemelkedő érdeme, hogy végrehajtotta az elődei (Herzog, Jánossy) által is szorgalmazott leltározást, mégpedig lényegesen kibővítve az eredeti elképzeléseket. A munkálat alapvető jelentőségű volt, mert előfeltételét képezte a további megalapozott levéltári feldolgozó munkák meghatározásának és végzésének. A Levéltárak Országos Központja 1950-ben a többi levéltárnak is kötelező érvénnyel előírta az Országos Levéltár alapleltározási szisztémájának alkalmazását.340

Már 1949-ben érvényesült a tervgazdálkodásnak az a vonása is, hogy a levéltárnak munkavégzésében figyelembe kellett vennie a szintén terv- gazdálkodásra áttért történettudomány feladatait is. A rendezési, segédletkészítési munkák ennek megfelelően alakultak a második félévben. Három tematikus mutató készült például az abszolutizmus kori levéltárak, a Belügyminisztérium csendőri-rendőri osztálya és a Miniszterelnökség 1867-1910. évi, a munkás- és parasztmozgalmakra vonatkozó irataihoz, hogy segítse a történettudomány ötéves tervének végrehajtását.341

A levéltár 1949. július 4-től meghosszabbított nyitva tartással (8-tól 20 óráig) állt a kutatók rendelkezésére, hogy — akárcsak Jánossy idején 1942-ben — „a délelőtt elfoglalt dolgozóknak" is lehetőséget adjon a kutatásra. Akkor a hivatalvezetés maga döntött, most — úgymond — az „Országos Levéltár dolgozói" határozták el, hogy délutáni ügyelet vállalásá339 MOL - Y 7 - 260/1950. Összefoglaló jelentés, 4-5.

Ml Boksa, A levéltáros, 10.

341 MOL - Y 7 - 260/1950. Összefoglaló jelentés, 6.

317