Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

levéltári törvény fogalmazói, döntően régi Horthy-rezsimbeli emberek voltak, akik között nem egy tudatos kártevő is akadt. [Vajon kikre gondolt Lederer? — L. J.] Ezek az emberek, akiket részben a saját pozíciójuk esetleges megrendülésétől való félelem, de elsősorban az »új idők szellemének« a levéltárakba való be nem engedése irányított. [...] Ezeknek a kártevőknek az eltávolítása után [...] kiderült, [...] hogy a megfelelő, politikailag fejlett levéltáros szakemberek hiánya komoly kártevésre adhat lehetőséget".322

Igen, az osztályharc szelleme nyomult be a levéltárba 1949-től. Mint az élet minden területén, intézményünkben is megindult az ellenségkeresés és mindaz, a,mi ezzel együtt járt. A Rákosi-korszak őrülete mégsem tudott gátlástalanul érvényesülni az Országos Levéltárban. Megromlott ugyan a munkahelyi légkör, nagyrészt odalett az emberek közti bizalom, ám alapvetően, ha nagy nehézségek árán is, de a szakmai szempontok határozták meg a tevékenységet. Ez igen nagy mértékben a már tizenöt éve az intézményben dolgozó, a ranglétra minden fokát megjárt új főigazgató érdeme. Kaphatott volna a levéltár olyan vezetőt is, aki a politikai-ideológiai szempontokat helyezi előtérbe a szakmaiak helyett. Mesz- szemenően egyetértünk tehát Sashegyi Oszkárral, aki szerint az Országos Levéltár „szerencsés helyzetben volt, hogy vezetését 1949-ben egy kitűnően képzett szakember vette át, [...] aki biztosította a szakmai vezetés folyamatosságát" ,323

A mérsékelt előzmények után 1949 folyamán markánsabbá vált az intézményen belüli „társadalmi szervezetek", a szakszervezet és a „párt", az MDP helyi szervezetének szerepe. A pártszervezet nem volt túl erős. 1949 tavaszán ugyan a 42 dolgozóból tizenhetet sorai között tudhatott, ám ezek zöme altiszt volt. A tudományos személyzetből Elekes Lajos mb. főigazgató-helyettes (ő töltötte be a párttitkári funkciót) és Mérei Gyula (alig egy éve került a levéltárba) erősítette a szervezetet. Az I. Kerületi Pártbizottság május 4-i jelentése szerint a levéltári pártszervezet folytat ugyan agitációt a dolgozók között, de „az nincs megszervezve, és nem elég eredményes, mert az altiszt elvtársak ideológiailag sem elég képzettek ahhoz, hogy a tudományos tisztviselőket meggyőzzék". Június 31-én pedig azt panaszolta a kerületi sajtófelelős, hogy az „Országos Levéltárban a helyzet még nem változott. 42-en dolgoznak a levéltárban, a demokrácia tudományos jutalmakat is adott egyeseknek, a Szabad Nép elő322 Lederer, Történész-levéltáros képzés, 34.

323 Farkas, Sashegyi-interjú, 69.

313